Szóval egy átlagos tündérmese, csak ezúttal az én főszereplésemben. Aztán ahogy teltek az évek, a sztori mindig változott; óriási ceremóniát akartam, aztán meg csak nagyon szolidat. Volt, hogy egyáltalán nem szerettem volna férjhez menni, aztán meg már azt is tudtam, hogy mikor. A hercegem pedig hosszú időn át az ex barátom, Ádám volt, míg egyszer csak fogta magát, és „elsétált az oltár mellől”. Azóta még csak a gondolatát is messziről kerülöm a Boldogító Igennek.
De hiába változott a véleményem folyamatosan, egy dolgot biztosan tudtam: a lánybúcsúm olyan fergeteges lesz, hogy arra megéri sokáig várakozni. Meg hát, ott van az a rengeteg film, ami csak még jobban meghozta a kedvem (jól sejted, a Másnaposok első részét is láttam néhányszor) – gondolom ezek után nem csoda, mennyire izgatottan vártam az egyik barátnőm hétvégi lánybúcsúját. Vikivel még a szüleinken keresztül ismerkedtünk meg, a sztori pedig elég különleges volt. Épp nyaralni indultunk Horvátországba, amikor hatalmas dugóba keveredtünk, az autóink pedig végig egymás mellett álltak. Az anyukáink hamar szóba elegyedtek, a következő, amire emlékszem pedig már az, hogy a tengerparton együtt ugrálunk a habokban, és minden évben átjöttek hozzánk kerti sütögetésre.
Persze mióta kinőttük a Barbie babázós korszakunkat, és elköltöztünk otthonról, egy picit eltávolodtunk egymástól. Arról nem is beszélve, amikor megismerte szerelmét, és a szabadideje egyet jelentett azzal, hogy „Robi-time”. Oké, nyilván azóta is tartjuk valamennyire a kapcsolatot, de ez havi egy-két alkalmat jelent – leginkább telefonon. Így hát bevallom, meglepődtem, amikor néhány hete engem is meghívott a „Lánybúcsú” Facebook eseményre. Persze azonnal az Ott leszek gombra kattintottam, hiszen ki mond nemet egy őrült nagy bulira? Olvass még a témában
Zseniális lépés vagy kockázatos döntés? Ez történhet, ha a saját csillagjegyed szülöttjével randizol
Mi a vétkük azoknak a nőknek, akiket elkerülnek a férfiak?
„Olyan férjet válassz, aki jobban szeret téged, mint te őt” – Feleségek tanácsai szingliknek a házasságról
„Hogy legyek érzékeny leányka, ha mindent nekem kell csinálnom?!” És még a férfiak csodálkoznak, miért van egyre több független, erős nő…
Ami lemaradt a Facebookról…
Már napokkal korábban izgulni kezdtem egy csomó dolog miatt. Milyen ruhát vegyek fel? Illik vinni valamiféle alkoholt? Vagy esetleg ajándékot? Még sose voltam lánybúcsún, fogalmam sincs, mi a protokoll. Kitti, a bulik királynője viszont azonnal a segítségemre sietett néhány ötlettel.
– Süssél neki 18+os tortát.
– Kóstoltad már a palacsintámat? Még az is ehetetlen, nemhogy a tortám…
– Akkor vigyél neki valami erotikus kiegészítőt. Egy lánybúcsú hemzseg az ilyenektől.
– Hááát, én is tudom, de nem veszi ki magát furcsán, ha rajtam kívül senki sem visz ilyen ajándékot?
– Szívem, ez csak egyetlen dolgot fog bizonyítani: azt, hogy te vagy a legjobb fej közöttük.
Úgyhogy Kitti biztatására úgy döntöttem, hogy meglepem Vikit egy felnőtteknek készült pohárral, és az este folyamán kizárólag ebből ihat majd (természetesen nem vizet). Emellett pedig vettem neki egy kék harisnyakötőt, és a többi meghívottal összebeszélve írtunk néhány üzenetet a menyasszonynak – amit kizárólag az esküvője után olvashat el.
Szombat reggel olyan izgatottan ébredtem, mintha kábé az én lánybúcsúmat ünnepelnénk este. Egész nap üvöltött a zene, táncoltam, énekeltem, és még egy pohár bort is elkortyolgattam – pedig én aztán sosem iszok délután. Mire megérkeztem Viki lakásához, a hangulatom már a Mount Everest csúcsát döntögette, és a welcome drink csak továbbfokozta a kedvemet. Az első zökkenő kábé ekkor ütött be. A Facebookos eseményben 10 meghívott szerepelt, leginkább Viki barátnői, kolléganői, így kicsit sem számítottam arra, hogy a résztvevők között Bea nénit, a menyasszony édesanyját is kiszúrom. Persze ezzel nem is lett volna semmi gond, de a gondolat, hogy az én anyukámhoz is eljutnak majd „becsiccsentett Dóri kalandjai”, kicsit megijesztett. Na nem mintha a szüleim szentnek tartottak volna, de a kínosabb sztorijaimat általában megtartottam a barátnőimnek.
Mintha Bea néni olvasott volna a gondolataimban, odalépett hozzám, és egy kacsintás keretében közölte velem, hogy „ami Vegasban történik, Vegasban marad” – majd belekortyolt a poharába, amiben valószínűleg nem az első kör ital volt. De még csak nem is a második. Valószínűleg Viki kiszúrta a csodálkozást az arcomon, mert félrehívott, és elárulta: a szülei nyár elején különköltöztek egymástól, és már a válási papírokat is beadták. Nem verték nagydobra, az anyukájának pedig szüksége van egy kis kikapcsolódásra, ezért elhívta ma estére. És ha már így szóba jött, esetleg tudnék fél szemmel figyelni rá, hogy ne csináljon semmi őrültséget? Mit mondhattam volna; az van, amit a menyasszony akar. És csak nem olyan nehéz felügyelni egy 50 év körüli, okos nőre. Hamarosan viszont rá kellett jönnöm, hogy egy csapat 3 évesre is könnyebb lett volna…
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
