A fuga pillanatok alatt világosodik, a hatás látványos, csakhogy ezzel a mozdulattal valójában a burkolat tartóssága megy rá a tisztaságra.
A fugázóanyag ugyanis nem sima festék, hanem cement- vagy műgyanta alapú kötőanyag, amely a csempék közötti rést tömíti, és megakadályozza, hogy a víz bejusson az alátét alá. Ez az anyag érzékeny a savakra: a sósav, az ecetes vagy citromsavas sűrítmények, illetve a drogériákban kapható erős vízkőoldók szó szerint kimarják a felületét. Ami elsőre tisztító hatásnak tűnik, valójában a kötőanyag lebontása.
Miért tűnik működőnek a savas tisztítás
A probléma az, hogy a módszer rövid távon tényleg eredményes. A sav feloldja a felső, elszíneződött réteget, a fuga néhány percre makulátlannak látszik. Csakhogy ezzel egy időben mikroszkopikus repedések és lyukacsok keletkeznek a felületén, amelyekbe a következő körben még könnyebben beleivódik a szennyeződés, a penész és a szappanmaradék. Így alakul ki az az ördögi kör, amelyben egyre gyakrabban kell elővenni az agresszív szert, a fuga pedig egyre porózusabbá, morzsalékonyabbá válik. Olvass még a témában
Hosszabb távon a probléma nem esztétikai, hanem szerkezeti: ha a fuga elveszti a tömítő képességét, a víz bejut a csempe mögé, ott pedig a vakolatot, a ragasztóréteget és akár a fal szerkezetét is károsíthatja.
Ez az a pont, ahonnan már nem elég a fugát felújítani, hanem a burkolat egy részét is bontani kell.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
