Salsa és bachata – Ezt tanultam a kapcsolódás művészetéről a táncparketten

A tánc ilyen-olyan formában mindig is az életem része volt, eleve a zene és a ritmus az éltető elemem. Egészen két évvel ezelőttig azonban csak a koreográfiák világát ismertem – aztán elmentem életem első salsa órájára.

Hatéves koromtól kezdve a színpad volt a mindenem. Nem feltétlenül a szereplés miatt, egyszerűen egy olyan tudatállapotba kerültem bármilyen próba vagy előadás alatt, ami egy varázslatos helyre repített, és ezt az eufóriát szerettem volna a lehető legtöbbször átélni. Később a közlésvágy is egyre inkább megérett bennem, és egészen elképesztő energiák felszabadulását tapasztaltam meg egy-egy show alatt. Minden egyes alkalommal tátott szájjal néztem az ének- és balettmesteremet, a művészetüket, és ittam minden egyes szavukat.

Vezetni vagy követni?

Sajnos úgy alakult, hogy jó ideje nem ez a szakmám, de egyik nap, amikor már évek óta nem énekeltem és táncoltam, belém hasított, hogy nem tudok így élni. Próbáltam elnyomni, új identitást építeni, de elementáris erővel tört fel belőlem a vágy, hogy legalább táncolni visszamenjek.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »

Ezeket olvassák most

„A gyerek nem akart sapkát viselni, az anyja ráhagyta, erre kapott egy fülgyulladást” – Az engedékeny nevelés kemény következményei

Még a fagyok előtt szórd ezt a fák tövére: tavasszal hálálja meg a föld

„Ha ezt rendeli az étteremben, rögtön tudom, hogy igazából nem gazdag” – Ultragazdagok mesélnek arról, mi leplezi le, aki csak gazdagabbnak akar tűnni

„Szétverte a lakásomat, amiért belenéztem a telefonjába” – nincs dühösebb ember a férfinál, aki éppen lebukott

13. havi nyugdíj 2027-ben: nem mindenkinek jár, mutatjuk, ki számíthat a pluszpénzre

November 13-án véget ér a Merkúr retrográd időszaka: 4 csillagjegy, akinek végre tisztázódhat egy félreértés