Mindig is álmodtam egy olyan barátságról, amiről elmondhatom, hogy évtizedek, de legalábbis hosszú évek óta tart, és tudom, hogy nincs olyan körülmény, ami szétszakítja. Sajnos eddig ez a vágyam nem teljesült.
Sokszor felmerül bennem, hogy valami nem stimmel velem. Nem tudok felmutatni olyan barátságot, ahol megvannak azok a régi összekacsintások, a félmosolyok, amikor pontosan tudjuk, hogy mire gondol a másik, milyen érzései vannak, vagy éppen egy gyerekkori story jut eszünkbe egy-egy helyzetről.
Sokan vannak körülöttem, sokan szeretnének velem kapcsolatot teremteni, azt mondják, jó energiáim vannak, és én is úgy érzem, hogy könnyen nyitok. Megbízható vagyok, támogató és önzetlen, akár a saját káromra is segítek embereknek, valami mégis hibádzik. Olvass még a témában
Nincs benne annyi?
Természetesen voltak olyan barátaim, akikről azt gondoltam, hogy életünk végéig úgy leszünk együtt, mint borsó meg a héja, de minden kapcsolat véget ért. Lehet, hogy én romantizáltam túl, többet láttam bennük, és magukban az emberekben is.
Fontos számomra az önreflexió, hogy megvizsgáljak történéseket, akár évek múlva is, mert ahogyan feldolgozom az eseményeket, más és más fényben látom őket.
Csak akkor kellesz…
Egy mintázatot azonban megfigyeltem.
A legtöbb ember számára addig vagyok jó, addig szeretnek, amíg az ő elvárásaik szerint cselekszem.
Amikor már nem temetem el magamban a negatív érzéseket, nem akarok megfelelni, ki merem mondani, ami bánt, ami nem esett jól, egyből megváltozik a viszonyrendszer.
Vágyom a szeretetre, az elfogadásra, de az nincs rendben, ha nekem ehhez maszkot kell hordanom, vagy mindig azt figyelni, hogy a másik fél szerint mi lenne a jó és a helyes.
Őszintén
A legutóbbi csalódás akkor ért, amikor az egyébként is rendkívül nehéz, bizonytalan élethelyzetemben megosztottam az érzéseimet, dilemmáimat, kérdéseimet egy nagyon közeli barátnőmmel, akire azt gondoltam, hogy bármikor és bármiben számíthatok.
Addig nem is volt probléma, amíg az egyik nagyon rosszul eső válaszára chaten nem azt reagáltam, hogy köszönöm az őszinteségét. Nem tudtam mást írni, nagyon megbántott, és erre vissza is kérdezett. Fel mertem vállalni, hogy igen, nem esett jól. Itt le is zárult a beszélgetés.
Egy-két napra rá kezdeményeztem, leírtam, hogy sajnálom, hogy így alakult a helyzet, és bízom benne, hogy ez nem kezdi ki a barátságunkat.
Blokkolva
Az üzenet azonban sosem érkezett meg hozzá. Más platformon sem. Ekkor esett le, hogy le lettem tiltva, mindenhol. Vagyis egy ötvenéves ember azt a megoldást választotta egy konfliktushelyzetben, hogy blokkol.
Nem azt kérte, hogy tartsunk egy kis szünetet, nem azt kommunikálta, hogy nehezek számára a terheim, sok vagyok, és emiatt ne meséljek azokról, egyszerűen törölt az életéből. Karácsony előtt, miközben előtte meg is lettem hívva egy ünnepi ebédre.
Volt még egy próbálkozásom, felhívtam telefonon, de persze ott is ki lettem iktatva. A lányán keresztül üzentem névnapjára, de teljes a hallgatás. Értettem mindent, nyilván nem szaladok egy olyan vonat után, ami nem vesz fel, de megérteni soha nem fogom. Erős empátia jellemez, éppen ezért rendkívül rosszul érint az igazságtalan elutasítás és elhagyás.
Nem vagyunk barátok
Arra is volt példa évekkel ezelőtt, amikor az egyik barátnőm azért tűnt el, mert hosszas egyeztetést követően nem szálltam be pénzzel a férje bizniszébe, és ezt teljesen normálisan meg is indokoltam. Ő sem kérdezett, vagy próbálta megérteni az én nézőpontomat, egyszerűen kijelölt. Többet nem voltunk ismerősök a social mediában, és azóta sem.
Kényelmetlen
Azt gondolom, hogy mindig is egy megosztó személyiség voltam. Nem azért, mert markánsan különböznék másoktól, egyszerűen van bennem valami, amihez szélsőségesen viszonyulnak az emberek. Valaki teljes mértékben lát, ért és érez, valakiket viszont irritálhatja az, amit magam sem tudok megfogalmazni, hogy mi az.
Ez már gyerekkoromtól kezdve „problémát” jelentett. Nem is kell, hogy mindenki szeressen, ez teljesen természetes, de azt nem tudtam még megfejteni, hogy egy évek óta tartó, nem felszínes, szoros barátságot hogyan zárhatnak le úgy felnőtt emberek, hogy nem kommunikálnak. Akkor sem, ha az kényelmetlen.
Minden sérülés és kérdőjeles helyzet ellenére bízom benne, hogy azokkal, akik körülvesznek, van és lesz olyan kapcsolat, amelyet az elfogadás, a megértés és a kölcsönös tisztelet mentén tudunk építeni, a nehézségeket pedig intelligensen át tudjuk hidalni.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
