Véleménycikk: Schuszter Borka
Alapvetően egy lendületes, optimista embernek tartom magam, de velem is megesik, hogy bekerülök egy spirálba a fejemben, és úgy érzem, csak egy mókuskereket taposok. Ilyenkor nehéz megtalálni a napban azt, ami örömet okoz.
Régen azt hittem, a hangulatom megváltoztatásához, vagy ahhoz, hogy újra megtaláljam magamban az életörömöt, nagy dolgok kellenek. Egy utazás, egy szabadnap, valami komolyabb változás. Mostanra viszont inkább azt vettem észre, hogy a hangulatomat sokszor meglepően pici dolgok képesek átbillenteni. Olyan apróságok, amik kívülről talán jelentéktelennek tűnnek, belül viszont azt üzenik: nem csak túlélő üzemmódban működöm.
És néha pontosan ennyi elég. Olvass még a témában
Egy nem megszokott program a lányommal
Az egyik legjobb dolog, amit ilyenkor tehetek, hogy kicsit felrúgom a megszokott menetrendet a lányommal. Nem kell nagy programra gondolni, sőt, sokszor pont az a jó benne, hogy teljesen spontán.
Lehet, hogy iskola után nem egyből hazamegyünk, hanem beülünk egy moziba. Vagy bemegyünk egy múzeumba, amiről hónapok óta beszélünk. Máskor csak egyszerűen egy hosszabb útvonalon sétálunk haza, vagy keresünk egy új játszóteret, amin még sosem voltunk.
A lényeg valójában nem is maga a program, hanem az érzés, ami közben kialakul. Az a cinkosság, hogy most egy kicsit kiléptünk a hétköznapokból. Hogy nem csak egyik kötelező pontból megyünk a másikba, hanem csinálunk valamit pusztán azért, mert jólesik.
Imádom azt a hangulatot, amikor mindketten tudjuk: ez most nem a rutin része. És érdekes módon sokszor éppen ezekből az apró kitérőkből lesznek a legkedvesebb közös emlékeink.
Egy ruha, amit sosem mertem felvenni
Biztos vagyok benne, hogy nem csak az én szekrényemben lapulnak olyan ruhák, amiket valamiért még sosem vettem fel sehova. Talán túl feltűnőnek éreztem őket, túl színesnek, túl különlegesnek, vagy egyszerűen mindig azt mondtam magamnak, hogy majd valami alkalomra tartogatom őket.
Csakhogy rájöttem: az alkalom sokszor nem magától jön el.
Ha szükségem van egy kis hangulatjavításra, néha direkt előveszek egy olyan darabot, amitől egy picit izgalmasabbnak érzem magam. Nem arról van szó, hogy estélyiben megyek le a zöldségeshez, inkább csak apró játék az egésszel. Egy élénk színű rúzs, egy neonszínű pulóver, egy különleges fülbevaló vagy egy szoknya, amit korábban túl merésznek tartottam egy hétköznaphoz. Ennyi elég, hogy valahogy elhiggyem, hogy ez egy izgalmas nap.
Nem azért, mert hirtelen megváltozik az életem, hanem mert kizökkent abból az érzésből, hogy minden nap pontosan ugyanolyan. Néha elég egy apró vizuális váltás ahhoz, hogy az ember más energiával induljon el otthonról.
Egy apró luxus, amit nem „érdemlek ki”
Sokakhoz hasonlóan én is hajlamos vagyok a jó dolgokat feltételekhez kötni. Akkor pihenek, ha kész a munka. Akkor veszek magamnak valamit, ha produktív voltam. Akkor lassítok, ha már tényleg teljesen kimerültem.
Mostanában próbálom leszoktatni magam erről.
Néha direkt adok magamnak valami apró örömöt csak azért, mert szükségem van rá. Egy jobb kávét útközben, egy süteményt egy teljesen átlagos kedden, friss virágot az asztalra, egy hosszabb fürdőt este. Olyan dolgokat, amikre korábban azt mondtam volna, hogy feleslegesek.
Pedig nem azok.
Az életkedv nem mindig nagy változásokból érkezik. Sokkal inkább abból, hogy időnként megengedjük magunknak az örömöt anélkül, hogy előtte teljesíteni kellene érte valamit.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
