Idézetek a nagyra nőtt emberről, aki elég sok évet tud már maga mögött ahhoz, hogy felnőtt legyen. De vajon ki a felnőtt, és hogyan lehet a „felnőtt szintet” elérni? Erről szólnak Popper Péter gondolatai, melyeket Felnőttnek lenni… – A „létező” és a „készülő” ember (Saxum Kiadó 2000) című könyvéből válogattunk.
A felnőtt férfi jellemzői
„1. A szociális érettség, felelősségérzet önmagáért és családjáért.
2. Önfegyelem és önuralom.
3. A lelki megpróbáltatások, stressz elviselése.
4. A hallgatni tudás.
Nem titok: Mit várunk el a férfitól?
Ki mondja meg, hogy felnőtt vagy-e? Te mondod meg önmagadnak. Nem vetted észre, hogy már régen te vagy a kérdező és te vagy a válaszoló is?”
Gyermeki lélek
„A gyermeki lélekkel felnőtt maszkot viselő ember nehéz szerep eljátszására vállalkozott.
Nagyon kell vigyáznia, hogy a maszk le ne csússzon róla.
A lelepleződéstől való félelem örökké aggodalmas, vagy dühös, komor emberré gyúrja.
Játszani, hülyéskedni, önmagán röhögni nem mer többé. Később már nem is tud. A maszk ráégett az arcára.
Képtelen kikacsintani alóla.”
Freud pszichoterápiás tapasztalata
„Elmélete szerint amikor az ember megszületik, lélektani szempontból még csak az ösztöndinamikai rendszere van kifejlődve.
Minden más lelki funkció – érzékelés, figyelem, emlékezés, képzelet, gondolkodás, érzelmek, cselekvés – még csak fejlődésének kezdetén tart, vagy később realizálódó lehetőségként szunnyad.
A kezdetben differenciálatlan ösztöntömeg elsőként az ön- és fajfenntartásra differenciálódik.
Ebbe illeszkedik be a táplálkozás, a szexualitás, az agresszivitás, a menekülés, a biztonságkeresés stb.”
Kisebbrendűségi érzés gyerekkorban
„A gyermeki kisebbrendűségi érzés további sorsa a felnőtt környezet magatartásától függ.
Ha fölényességükkel, agresszivitásukkal, veréssel erősítik, akkor megmarad felnőttkorban is.
Ha a gyereket egyenrangú családtagként kezelik, testméreteihez alkalmazkodó bútorai, játéksarka vagy gyerekszobája van, sok sikerélményben van része, akkor ez az érzés feloldódik.”
Kisebbrendűségi érzés felnőttkorban
„A felnőttkori kisebbrendűségi érzés nagyon sok gátlást, kudarcot okoz, s ezért gyakran önigazolásra, menekülésre készteti az embert.
Menekülhet betegségbe, ami igazolja kudarcait, lehet támadó, egészen a kriminalitásig, mindenkivel örökké rivalizáló, mérhetetlenül becsvágyó, teljesítménycentrikus, szélsőségesen hiú, önimádó, másokkal önző módon kíméletlen.”
Női hatások
„Gyakorlatilag minden kultúrában az ember nagy női hatalmaktól való függésben kezdi életét.
A gondozás-táplálás elsősorban női feladat. Nőktől függenek tehát az első életélmények:
Mennyi az öröm, mennyi a szenvedés, megértik-e, vagy félreértik a jelzéseit, egyáltalán jó-e élni, vagy sem. Ezért az elsődleges kapcsolatok nőkkel alakulnak ki. (…)
Ez az oka annak, hogy nem csak a lányokban, de minden fiúban jelen vannak feminin reakciók, nőies viselkedési modellek is.”
A nemi identitás
„Későbbi életkorban a gyerekek észreveszik, hogy minden emancipáció ellenére, a családban jutalmazottabb helyzet férfinek lenni.
Akár a kedvenc ételekről, vagy a házimunkáról van szó, a férfiak helyzete kedvezőbb. Ezért mind a fiúkba, mind a lányokba beépülnek maszkulin viselkedési sémák, kialakul az apával való azonosulás.
… nemi identitás szempontjából senki sem csak férfi vagy nő, hanem mindenkiben jelen vannak az ellenkező nemre jellemző karaktervonások, viselkedési sémák is. (…)
A nemi identitás szempontjából fontos szerepe van annak, hogy a család női és férfi tagjai vonzó, vagy ijesztő példát mutatnak-e a serdülőknek.”
