Sokáig azt hittem, hogy jó embernek lenni azt jelenti, hogy figyelek mások érzéseire. Hogy nem bántok senkit, nem okozok fájdalmat, nem hagyok magam után feszültséget. Hogy ha valaki rosszul érzi magát mellettem, akkor ott biztosan van dolgom: valamit rosszul csináltam, valamit helyre kell hoznom. Ez a gondolat nem egyik napról a másikra alakult ki bennem, hanem szépen, lassan, észrevétlenül lett a működésem alapja.
Mivel féltem, hogy valakiben rossz érzések alakulnak ki a viselkedésem miatt, sokszor már azelőtt elkezdtem alkalmazkodni, hogy bárki kért volna rá. Előre gondolkodtam mások helyett, puhítottam a mondataimat, elhallgattam dolgokat, csak hogy senki ne érezze magát kellemetlenül.
Ha valaki megsértődött, automatikusan magamban kerestem a hibát.
Ha valaki csalódott volt, úgy éreztem, tartozom neki valamivel – magyarázattal, megoldással, jóvátétellel. Mintha az én feladatom lett volna minden érzelmi hullám elsimítása. A húszas éveim jórészt erről szóltak. Olvass még a témában
A saját érzéseim a háttérbe szorultak
Egy idő után azonban feltűnt, hogy miközben mások érzéseire ennyire vigyázok, a sajátjaim egyre inkább háttérbe szorulnak. Hogy sokszor mondok igent olyan dolgokra, amikhez nincs kedvem vagy erőm. Hogy kerülök helyzeteket, beszélgetéseket, döntéseket, csak mert félek attól, milyen érzéseket váltanának ki másokból. Hogy nehezemre esik visszautasítanom mások közeledését, vagy úgy érzem, magyarázattal tartozom, amiért nem akarok időt tölteni valakivel, akkor is, ha igazából nem is ismerem.
És mindeközben valahogy természetessé vált, hogy az én kényelmetlenségem kisebb súllyal esik latba, mint másoké.
A fordulópontot nem egy nagy konfliktus hozta, hanem sok apró felismerés. Például az, amikor rájöttem: attól, hogy valaki rosszul érzi magát egy döntésem miatt, még nem biztos, hogy rosszat tettem. Lehet, hogy egyszerűen csak határt húztam. Lehet, hogy nemet mondtam. Lehet, hogy kimondtam valamit, ami igaz volt, de kényelmetlen. És ezek mind kiválthatnak csalódást, szomorúságot vagy dühöt – anélkül, hogy én felelős lennék ezekért az érzésekért.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
