Van az a pillanat, amikor egy szimpla „Megcsinálom, semmi gond!” után néhány órával azon kapod magad, hogy három teendőt zsonglőrködsz egyszerre, miközben a háttérben már megint te rakod be a mosást, válaszolsz a csoportchatre, és valaki rád ír: „Segítenél még ezzel is?” És te? Hát persze, hogy segítesz. Megint. De vajon meddig bírod még így?
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Ez nem egy hirtelen jött döntés, hogy mondjuk egyik reggel felkelsz, és úgy döntesz: „Na, mától mindenkinek a gondját én veszem a nyakamba.” Ez lassan történik. Egy kis túlóra itt, egy plusz feladat otthon, mert ugye gyorsabban halad, ha te csinálod.
Idővel pedig szinte láthatatlanná válik: már nem is kérdés, hogy te vagy az, aki mindent kézben tart. Hogy te figyelsz a családtagok születésnapjára, te szervezed a nyaralást, te vigasztalod a barátnőidet, miközben a saját érzéseidre már alig marad energiád.
De miért vállaljuk túl magunkat újra és újra?
Mert belül sokunkban él egy belső parancs, egy régi tanítás:
- „Akkor vagy jó, ha hasznos vagy.”
- „Akkor vagy szerethető, ha mindenkinek segítesz.”
- „Ha nem te csinálod meg, akkor úgysem lesz kész.”
- „Ne panaszkodj, másnak rosszabb.”
Ezeket a mondatokat lehet, hogy szó szerint nem is hallottad soha – de a szellemiségüket magaddal hoztad valahonnan. Gyerekkorból, otthonról, iskolából, társadalmi elvárásokból. És ezek a mondatok ott duruzsolnak a háttérben, amikor újra igent mondasz valamire, amire a szíved mélyén már nemet kiáltanál.
A cikk folytatódik, lapozz!
Napi horoszkóp 2025. június 25.: Égi útmutatások az önmegvalósításhoz
