Önállóság
A szülők gyakran érzik úgy, hogy mindig gondoskodniuk kell gyermekükről.
Úgy vélik, hogy a szülő az, akinek elő kell készítenie a gyerek ruháit, tízóraiját, iskolai holmiját.
Figyelmeztetik, hogy mosson fogat, tegye a helyére a cipőjét, rakjon rendet a szobájában. Vagy túlságosan óvják, és ezért elbizonytalanodik. Olvass még a témában
Így tanultam meg végre a 30-as éveimre egyedül lenni
A 10 éves lányom 10 percre sem akar egyedül maradni – Hogyan lett ennyire más az ő gyerekkoruk?
„Elutaztam volna egy hétvégére a csajokkal, de a férjem képtelen volt megugrani a feladatokat” – A feleség nem válni akar, hanem visszakapni egy kicsit az életéből
Rákényszerítettem magam, hogy unatkozzak, és meglepően jó dolgok származtak belőle
A folyamatos „őrmesteri jelenlétre” a gyerek daccal reagál ahelyett, hogy önállóvá és felelősségteljessé válna.
Korai jelek
Az önállóságra való törekvést már a kicsi gyerekeknél megfigyelhetjük, amikor kiszemelnek egy játékot, és meg akarják szerezni; így tanulnak meg nyúlni a tárgyakért, majd kúszni és mászni.
Később már egyedül akarnak enni, és egyedül akarnak felöltözni.
A legnagyobb változás az önállósulás terén egy magasabb szinten, 5 éves kor után történik, amikor a gyerek megtanul felelősséget vállalni a tetteiért.
A szülőnek az a dolga, hogy ebben bátorítsa a gyereket már az első, csecsemőkori törekvésektől kezdve.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
