A mély elhagyatottság-érzet gyakran gyerekkori kötődési mintákból ered: ha a kisgyermeket következetlen figyelem, érzelmi bizonytalanság vagy gyakori elválás érte (például huzamosabb betegségek, szülői kiégés vagy ingadozó szeretetnyilvánítás miatt), kialakulhat benne az a belső hit, hogy nem számíthat senkire, és bármikor egyedül maradhat.
Ez a korai tapasztalat beágyazza a félelmet, hogy csak akkor érdemel szeretetet, ha megfelel, és felnőttként is hajlamos folyamatosan bizonyítani, elkerülendő a korabeli „elutasítás” érzetét. Végeredményben az élet minden területén felerősödik a ragaszkodás és a szorongás, mert a belső üres térről azt gondolja az illető, hogy bármelyik pillanatban magára maradhat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
