Ősidők óta izgatja az emberiséget a kérdés: vajon vannak-e földön kívüli kultúrák, és ha igen, találkozunk-e velük egy nap? Ha léteznek, akkor szinte bizonyos, hogy saját kommunikációs formát fejlesztettek ki, így legalább ilyen izgalmas az a kérdés is: hogyan beszélhetnénk a földönkívüliekkel, ha egyszer kapcsolatba lépnénk velük?
Mindenki találkozott már a jelenséggel, amikor meg kellett értetnie magát valaki olyannal, akivel nem beszélt közös nyelvet. A testbeszéd, a mutogatás vagy a rajzolás ilyenkor a segítségünkre lehet, de mindez azért működik, mert az embereknek van egyfajta közös tudása, azonos felfogása a világról és annak működéséről. Az embereké olyan faj, amely úgy fejlődött ki, hogy kommunikáljon egymással. A földönkívüli lények teljesen másképp gondolkodhatnak és viselkedhetnek, mint mi. Társadalmi struktúrájuk – ha van ilyen – teljesen felismerhetetlen vagy akár felfoghatatlan is lehet a számunkra. Hogyan tudnánk tehát kitalálni, hogy mit akarhatnak mondani?
Ha az űrből hallgatnánk a Földet, körülbelül 7100 emberi nyelvet hallanánk. De bolygónkat az embereken kívül más lények is lakják. Vajon az állatok egymással való kommunikációjának módja taníthat-e valamit a földönkívüli kommunikációról?
Közös nyelv az egész kozmoszban?
Arik Kershenbaum, az angliai Cambridge-i Egyetem viselkedésökológusa úgy véli, hogy az evolúciós kihívások valóban univerzálisak, és hogy a földi életet alakító evolúciós erők sok hasonló vonást fognak produkálni a földönkívüli életben is. Ha igaza van, ez azt jelentené, hogy az élet – és a nyelv – az egész kozmoszban osztozhat lehet bizonyos tulajdonságokon.
Mindenhol minden – beleértve a kommunikációt is – a fizika törvényei szerint működik (legalábbis jelenlegi ismereteink szerint). A majmok gesztusaitól és a delfinek füttyétől kezdve a tintahalak bőrén kavargó színmintákig bármelyik lehet a nyelv alapja egy idegen bolygón – állítja Kershenbaum.
Ian Roberts, a Cambridge-i Egyetem nyelvészprofesszora szerint azonban az állati kommunikáció ennél többet nem mondhat el nekünk.
Roberts nemrégiben társszerzője volt egy Xenolinguistics című könyvnek – Kershenbaummal, Noam Chomskyval és vezető biológusokkal, antropológusokkal és nyelvészekkel együtt -, amely azt vizsgálja, hogy milyen lehet a nem emberi, nem földhöz kötött nyelv.
„Könnyen lehet, hogy van valamilyen bakteriális élet a Marson vagy a Jupiter holdjain – de ezek nagyon egyszerű organizmusok lennének” – mondja Roberts. „Ami engem érdekel, az az intelligens organizmusok természete. Tehát el kell dönteni, mi az intelligencia kritériuma.”
Roberts szerint a válasz erre a technológia – egy, a miénkhez hasonló technológiai civilizációt keresünk tehát, amely képes elhagyni a bolygójukat.
„Tegyük fel, hogy egy faj elég intelligens ahhoz, hogy űrhajót vagy rádióteleszkópot akar építeni – valami bonyolultat. Sokat kellene tudnia a fizikáról és a matematikáról. Képesnek kellene lennie tudományos elméletek kidolgozására és együttműködésre. Képesnek kellene lennie arra, hogy nagyon sok ötletet közöljön sok más egyénnel. Az a helyzet, hogy [más] állatok nem fejlesztettek ki technológiát” – mondja.
Tehát egy ilyen civilizációnak már bizonyosan lenne saját nyelve, de milyen?
„Az én személyes véleményem az, hogy a nyelvüknek alapvetően nagyon hasonlónak kell lennie a miénkhez abban az értelemben, hogy a formális matematikai jellege hasonló lesz az emberi nyelvhez” – mondja Roberts. „De ugyanakkor nem feltétlenül lenne hasonló semennyire a beszédhez.”
Roberts szerint még az emberi nyelv is sokkal többet tartalmaz a beszédnél – írással, testmozdulatokkal, dobolással, fütyüléssel és még sok mással kommunikálunk. „Ami igazán figyelemre méltó az emberi nyelvben, az az, hogy bármilyen formában is közvetítjük, alapvetően ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik” – mondja. „Érdekes a kérdés: van egy jó elképzelésünk arról, hogyan néznek ki az emberi nyelvtanok, akkor vajon hogyan nézhetnek ki az idegen nyelvtanok?”
Roberts szerint az intelligens exo-lények olyan módon is kifejezhetik a nyelvüket, amit mi még el sem tudunk képzelni: „feromonok, mágneses mezők – ki tudja, mi minden? De ha képesek lennénk dekódolni ezt a nyelvet, akkor valószínűleg azt találnánk, hogy szerkezetében nagyon hasonlít az emberi nyelvhez.”