Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benIratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
„Én vagyok az erősebb” felfogás
Saját egónk fellendítése érdekében sokszor észrevétlenül is úgy viselkedünk, hogy azzal megalázunk másokat. Összehasonlíthatatlanul nehezebb saját dilemmáinkkal, nehézségeinkkel szembenézni és azokat gyógyítani, mint mások hibáira koncentrálni. Amikor azt érezteted valakivel, hogy felsőbbrendű, jobb vagy nála, akkor automatikusan mások felé helyezed magadat. Ez nagyon rosszul tud esni annak, akinek egyébként sincs helyén az önbizalma, vagy tőled várna támogatást.
A versengő dinamika mérgezően hat minden kapcsolatra, legyen szó szerelemről, barátságról, vagy bármilyen más viszonyról. Az összehasonlítás, a saját teljesítmény piedesztálra történő emelése elnyomja a környezetünkben élőket. Tulajdonképpen ettől érezzük jobbnak magunknak, nem pedig attól, hogy valóban jobbak is lennénk.
A tapasztalataid, véleményed megosztásakor legyél nagyon körültekintő és mindig közös pontokat, érdeklődési köröket keress, ne arra összpontosíts, miben különböztök, illetve miben vagytok mások.
A versengő dinamika mérgezően hat minden kapcsolatra, legyen szó szerelemről, barátságról, vagy bármilyen más viszonyról. Az összehasonlítás, a saját teljesítmény piedesztálra történő emelése elnyomja a környezetünkben élőket. Tulajdonképpen ettől érezzük jobbnak magunknak, nem pedig attól, hogy valóban jobbak is lennénk.
A tapasztalataid, véleményed megosztásakor legyél nagyon körültekintő és mindig közös pontokat, érdeklődési köröket keress, ne arra összpontosíts, miben különböztök, illetve miben vagytok mások.
Egyetértek veled, de..
„Nem azért mondom, de…”, „nem ítéllek el, csak…”, „megértelek, de én biztosan nem így csináltam volna…”, stb. Ismerősek ezek a mondatok? Az összehasonlítás tulajdonképpen ítélkezés, még ha szépen be is csomagoljuk a mondandónkat. Valójában ezzel is a másik személyt értékeled, mégpedig a saját meglátásaid mentén, a saját szempontod alapján. Ez pedig azért hibás, mert sosem tudunk belelépni igazán a másik élethelyzetébe. Mindenki csak a saját körülményei, érzései, mintái és traumái mentén tud vélekedni, dönteni.
Persze nem arról van szó, hogy a megfelelő helyen és időben, amikor a másik kéri, ne mondhatnád el a véleményedet. Azonban képmutatás és ítélkezés helyett sokkal fontosabb, hogy a megoldás keresésére törekedj. Tehát ne magadhoz képest értékeld a másik felet és főleg ne hangsúlyozd, mit tettél volna te – ami a múlt, azon már úgyse lehet változtatni.
Az ítélkezés a mondandód mellett felbukkan a hangszínedben, a testbeszédedben, az arckifejezéseidben is, ezért egyekre ugyancsak figyelned kell. Viszont nem is olyan rossz, hogy megjelennek, mert téged is figyelmeztetni tudnak, ha túllőttél a célon.
Persze nem arról van szó, hogy a megfelelő helyen és időben, amikor a másik kéri, ne mondhatnád el a véleményedet. Azonban képmutatás és ítélkezés helyett sokkal fontosabb, hogy a megoldás keresésére törekedj. Tehát ne magadhoz képest értékeld a másik felet és főleg ne hangsúlyozd, mit tettél volna te – ami a múlt, azon már úgyse lehet változtatni.
Az ítélkezés a mondandód mellett felbukkan a hangszínedben, a testbeszédedben, az arckifejezéseidben is, ezért egyekre ugyancsak figyelned kell. Viszont nem is olyan rossz, hogy megjelennek, mert téged is figyelmeztetni tudnak, ha túllőttél a célon.
Olvass még a témában
Elutasító magatartás
Sokféleképpen bánunk rosszul másokkal, ráadásul ezekkel gyakran nem vagyunk tisztában – és nem is mindig lehetünk. De ettől még törekedhetünk arra, hogy felismerjük, kontrolláljuk ezeket a magatartásformákat és másokat is arra ösztönözzünk, hogy hasonlóan bánjanak velünk. Jó példa erre, ha sikerül száműznöd az életedből az elutasító, nemtörődöm magatartást. Természetesen a határok meghúzása fontos, de amikor nem szentelsz szeretteidnek annyi figyelmet, amennyit igényelnének, azaz elutasító vagy velük szemben, azzal tulajdonképpen azt sugallod, hogy ők nem fontosak.
Sajnos tényleg igaz, hogy szinte mindenki rohan, és alig bírja összeegyeztetni a napi teendőit egymással, de így elsuhannak mellettünk az ígéretes kapcsolatok – gyakran jóvátehetetlenül. Nem beszélve arról, hogy sokszor gondolkodás nélkül, rutinszerűen zárjuk ki az életünkből azokat, akiket nem tartunk elég méltónak saját magunkhoz. Pedig első pillantásra aligha tudhatjuk, igazunk van-e…
Ezt a toxikus szokást segíthet kontrollálni, ha végiggondolod, hogy a mások által mutatott őszinte érdeklődést legalább ugyanakkora figyelemmel kell fogadnod, mint amekkorával kaptad. Ha szeretnéd azt az érzést kelteni, hogy figyelmes, megbízható és kedves vagy, akkor nyitottá kell válnod, mikor mások megosztják veled aggodalmaikat, kétségeiket, vagy a véleményüket. A legtöbbször egyébként semmi másra nincs szükség, mint puszta meghallgatásra, vagy egy ölelésre – ennyi elég azoknak, akik szeretnek.
Sajnos tényleg igaz, hogy szinte mindenki rohan, és alig bírja összeegyeztetni a napi teendőit egymással, de így elsuhannak mellettünk az ígéretes kapcsolatok – gyakran jóvátehetetlenül. Nem beszélve arról, hogy sokszor gondolkodás nélkül, rutinszerűen zárjuk ki az életünkből azokat, akiket nem tartunk elég méltónak saját magunkhoz. Pedig első pillantásra aligha tudhatjuk, igazunk van-e…
Ezt a toxikus szokást segíthet kontrollálni, ha végiggondolod, hogy a mások által mutatott őszinte érdeklődést legalább ugyanakkora figyelemmel kell fogadnod, mint amekkorával kaptad. Ha szeretnéd azt az érzést kelteni, hogy figyelmes, megbízható és kedves vagy, akkor nyitottá kell válnod, mikor mások megosztják veled aggodalmaikat, kétségeiket, vagy a véleményüket. A legtöbbször egyébként semmi másra nincs szükség, mint puszta meghallgatásra, vagy egy ölelésre – ennyi elég azoknak, akik szeretnek.
