Észrevettem magamon, hogy egyre ritkábban jegyzetelek kézzel. A múltkor fel kellett írnom pár sort és feltűnt, hogy többször is gondolkoztam a vonalvezetésen – elég ijesztő volt, hogy ennyire „elfelejtettem” kézzel írni.
Ez világszinten megmutatkozó tendencia, egyre elavultabb dolog papírra jegyzeteket készíteni – szinte mindannyian a telefonunk után nyúlunk. Ez még érthető is: a telefon mindig kéznél van, a jegyzetekhez különféle emlékeztetőket, prioritásokat tudunk állítani, nem is beszélve a részletes, átlátható tervezésről.
Azonban ennek lehetnek hátrányai: egy új tanulmány szerint nem kevesebb, mint hogy lassabban és nehezebben fogunk tanulni sőt, még emlékezni is, ha magunk mögött hagyjuk a kézírást.
Egyre több helyen felmerül a világban, hogy mégis mi értelme van a mai körülmények között kézírást tanulni. Rengeteg idő, energia olyasvalamire, amit már tényleg csak elvétve használunk, sokszor önmagunk igazolására is egy igazolványt, vagy éppen az ujjlenyomatunkat kell bemutatunk, nem pedig egy szignált.
Előbbiek kétségtelenül nehezebben hamisíthatóak, szóval kézenfekvőbb döntésnek tűnnek, akárcsak a kézírás elhagyása. A kézírás helyét a digitalizált világunk egyértelműen átvette. Jogos hát a kérdés, vajon érdemes-e energiát és időt szánni a szépírás elsajátítására.
Érdemes még megtanulni kézzel írni?
A Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint igen, ugyanis az írás távolról sem csak az, aminek látszik, ennél fogva nem is lehet helyettesíteni a különféle, digitalizált módszerek és kütyük segítségével. A vizsgálatban 42 résztvevő vett részt, akiket három csoportba soroltak be: kézzel írás, gépelés és videómegtekintés. Az összes résztvevő ismerte az arab ábécét, de frissen tanították meg nekik a szakértők.
Ezután jött a kísérlet: a résztvevők megnéztek egy rövid videót, amin egy levelet olvashattak el. A saját csoportbesorolásuk szerint kellett megoldaniuk a feladatot. A videó csoportnak felvillantottak egy levelet a képernyőn és meg kellett mondaniuk, hogy ugyanaz a levelet látták-e korábban, hasonlóan a gépelő csoporthoz, akik a billentyűzet segítségével olvashatták a levelet. A kézírásos csoportnak tollal, egy papírra kellett lemásolnia a levél tartalmát.
A résztvevők átlagosan hat körben teljesítették a feladatot, ennyi kellett ahhoz, hogy nagyjából mindenki felismerje a levelet. Ez soknak tűnhet, de ne feledd el, hogy olyanokat vizsgáltak, akik frissen ismerkedtek meg az ábécével. A különbség abban mutatkozott, hogy a kézzel író csoport sokkal előbb teljesítette a feladatokat, gyorsabban elérte a kívánt szintet, mint a másik két csoport. Nekik a hat szint helyett átlagosan csak kettőre volt szükségük ugyanahhoz a teljesítményhez.