Az online vizsgák és dolgozatok idején a csalás gyakorlatilag kivédhetetlen. Kwame Anthony Appiah a The New York Times-nak írta meg ezzel kapcsolatos gondolatait.
„Egy diákom elárulta, hogy azért teljesített rosszul a (természetesen online tartott) vizsgán, mert közben telefonon a kollégiumi társainak segített. Csalni nem etikus, ezt tudom, ebben nincs dilemma – de mi van az én szerepemmel? Nincs módomban, hogy megakadályozzam a csalást, akkor ne is tegyek semmit? Mi az én felelősségem egy olyan környezet megteremtésében, ahol mindenki egyenlő esélyekkel indulhat az értékelés felé?” – teszi fel a kérdést az újságnak egy professzor.
A kísértés csökkentése a legjobb módja annak, hogy megakadályozzuk az embereket az elcsábulásban – kezdi válaszát Kwame Anthony Appiah. A tanárok megpróbálhatnak egyedi feladatokat kiosztani – bár egy bizonyos létszám felett ez nagyon megnehezíti, hacsak nem lehetetlenné teszi a munkájukat – és léteznek olyan platformok is, amelyek megnehezítik az egymás közötti kommunikációt munka közben, bár természetesen lehetetlenné egyik sem tudja tenni. Különféle online ügyészi szolgáltatások állnak rendelkezésre, de egyik sem teljes megoldás. A szóbeli feleletek vagy vizsgák szintén nemvalósíthatóak meg egy bizonyos létszám felett. Ugyanakkor sokszor már az erkölcsi eszmékre való emlékeztetés is arra késztethet másokat, hogy megfeleljenek azoknak.