„Egy diákom elárulta, hogy azért teljesített rosszul a (természetesen online tartott) vizsgán, mert közben telefonon a kollégiumi társainak segített. Csalni nem etikus, ezt tudom, ebben nincs dilemma – de mi van az én szerepemmel? Nincs módomban, hogy megakadályozzam a csalást, akkor ne is tegyek semmit? Mi az én felelősségem egy olyan környezet megteremtésében, ahol mindenki egyenlő esélyekkel indulhat az értékelés felé?” – teszi fel a kérdést az újságnak egy professzor.
A kísértés csökkentése a legjobb módja annak, hogy megakadályozzuk az embereket az elcsábulásban – kezdi válaszát Kwame Anthony Appiah. A tanárok megpróbálhatnak egyedi feladatokat kiosztani – bár egy bizonyos létszám felett ez nagyon megnehezíti, hacsak nem lehetetlenné teszi a munkájukat – és léteznek olyan platformok is, amelyek megnehezítik az egymás közötti kommunikációt munka közben, bár természetesen lehetetlenné egyik sem tudja tenni. Különféle online ügyészi szolgáltatások állnak rendelkezésre, de egyik sem teljes megoldás. A szóbeli feleletek vagy vizsgák szintén nemvalósíthatóak meg egy bizonyos létszám felett. Ugyanakkor sokszor már az erkölcsi eszmékre való emlékeztetés is arra késztethet másokat, hogy megfeleljenek azoknak.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!