Az adjuvánsok születése
1925-ben Gaston Ramon kísérletbe kezdett, amelyet még ő is „érdekesnek” írt le. Néhány évvel korábban a francia állatorvos egy új diftéria vakcinát próbált ki lovakon. Véletlenül felfedezte: néhány állat reagálva csúnya tályogokat fejlesztett ki az injekció beadásának helyén, ám ezeknél az állatoknál erősebb immunválasz alakult ki. Ez elgondolkodtatta – mi mást adhatna hozzá az oltáshoz, hogy ösztönözze ennek bekövetkezését?
A következő évben Ramon számos furcsa alapanyagot tesztelt, látszólag annak alapján, ami történetesen a konyhai szekrényekben volt. A diftéria elleni vakcinával együtt szerencsétlen betegeinek tápiókát, keményítőt, agart, lecitint – olajos emulziót, általában csokoládéban található – és még zsemlemorzsát is beadtak.
A kísérletek sikeresek voltak. Azok az állatok, amelyek vakcinát kaptak Ramon főzeteivel, lényegesen több antitestet termeltek, mint azok, amelyek nem, ami arra utal, hogy az oltás jobban megvédte őket a diftéria ellen. Olvass még a témában
Spórolásra születtél vagy luxusfüggő vagy? Válaszolj erre a 16 kérdésre és kiderül az igazság!
Nemcsak Sherlock húga – 5 életlecke, amit Enola Holmes taníthat nekünk
Ezt hozza 2026. augusztus 12. a numerológia szerint: örömteli önkifejezés
„Ez nekem már nem fér bele” – Ha mindenki a határait védi, ki fog alkalmazkodni?
És így megszületett az „adjuvánsok” területe, ami a latin „adjuvare” szóról kapta a nevét, vagyis „segíteni” vagy „támogatni”. Ezek olyan anyagok, amelyekkel hatékonyabbá tehetjük az oltásokat. A mai napig széles körben használják őket – és nem kevésbé furcsák, mint amilyennek a kezdetek kezdetén voltak.
⚖️KisokosBMI-kalkulátortesttömegindex és haskörfogat→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
