Gyerekként ellenség, felnőttként szövetséges – a testvérem

Írta Marcali Nóra 2020.10.02.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Emlékszem kisebb koromban mindig irigykedve néztem más testvéreket, irigyeltem a filmekből és a könyvekből ismert összetartó nővéreket, és arra vágytam, hogy bárcsak nekem is ilyen viszonyom lenne a sajátommal. Felnőttként – igaz nem úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva –, de megkaptam az áhított testvért, akire vágytam.

Amíg még kicsi és nem beszél

Tudom jól, hogy épp úgy megvan a maguk keresztje az idősebb és a fiatalabb testvéreknek, legyen szó nővérekről, fivérekről vagy épp fiú-lány testvérpárokról. Közöttünk két év van a nővéremmel, és bár úgy tűnhet, hogy ez igazán ideális korkülönbség, már csak felnőttként tapasztalhattam meg, hogy milyen előnyei is vannak egy nővérnek. Gyerekként nem volt felhőtlen az öröme a születésemkor. Gyakran hallottam a szüleinktől a történeteket, hogy féltékeny volt rám, nem értette, hogy miért nem csak ő van a középpontban.

Csillagjegyek: ez a tárgy szívja el az otthonod energiáját

Persze a kistesó mindig rajong a nagyobbért, így mentem utána mindenhova, hajthatatlan voltam és lelkes, hasonlítani akartam és olyan lenni, mint ő. Pedig természetünknél fogva vagyunk nagyon mások. A gyerekkori közös játékok nálunk sosem a kölcsönösségen alapultak, inkább csak meg akartam felelni az elképzeléseinek, sokszor csupán azért a pár percért, amikor végre összhang volt közöttünk.