A nárcisztikus személy a saját maga által kreált valóságban él, sajnos még szülőként is. Az igaz szeretet azt jelenti, hogy valakit a saját érdekeink fölé helyezünk, de ők erre legtöbb esetben nem képesek, hiszen a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek csak saját magukkal vannak elfoglalva. Egy ilyen szülő gyerekének lenni nem szerencsés eset, hiszen a beteg szülő realitásában kell felnőnie, ami nem tükrözi a valóságot. Ezek a gyerekek később mentális nehézségekkel küzdenek majd és nem lesz könnyű számukra beilleszkedni a való életbe.
Az alábbi öt mondat olyan tipikus valótlanság, amit a nárcisztikus szülő mond gyermekének.
Az Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Az anyósom kicserélte a zárat, amíg nyaraltunk
1/5 „Nem érezhetsz így”
A nárcisztikus személy számára a hatalom, és annak gyakorlása fontos tényező, így sajnos szülőként is csak a saját igényeikre és szükségleteikre fókuszálnak, vagyis arra, hogy ezeket hogyan érvényesíthetik. Ha gyermekük valami olyan érzelmet nyilvánít ki, ami az ő szemléletükbe nem illik, egyszerűen nem hagyják jóvá mindent megtesznek, hogy azt „érvénytelenítsék”.
Egy gyerekben ilyenkor az alakul ki, hogy inkább nem fejezi ki érzelmeit, nehogy a szülő ledorongolja érte, mondván nincs joga így érezni.
2/5 „Annyira vagy értékes, amennyire sikeres”
Egy nárcisztikus szülő nem értékeli gyermeke tehetségét, hacsak nem látja bele azt, hogy abból hogyan lehetne hasznot húzni. Magas beosztású, hatalommal járó munka, jó pénzkereset, hírnév: ő csak ez alapján ítéli meg a gyereket. Egy megírt kedves vers vagy egy karitatív tevékenység nemes dolog, egy nárcisztikust viszont soha nem fog meghatni.
A gyerek emiatt vagy a szülő álmait kergeti egész életében, vagy olyan felnőtt le belőle, aki értéktelennek érzi magát, mikor ez nincs is így.
Mivel – mint említettük – a nárcisztikus személy egy saját maga által teremtett realitásban él, és ezt természetesen a közvetlen környezetére is „kiterjeszti”. Ennek első számú tünete az, hogy soha nem adja a gyereke kezébe az irányítást. Ő mondja meg, hogy a csemete hogyan öltözzön, mit tanuljon, milyen különórára járjon, mit egyen, mindent. Kiskorunkban meg sem fordul a fejünkben, hogy a szüleinket megkérdőjelezzük, így minden utasítást követünk és mindent elhiszünk, amit a szájukból hallunk.
A nárcisztikus anya vagy apa csak azt fogadja el, amit ő maga valóságnak hisz, így a gyermek gyakran érezheti úgy, hogy ő maga buta és nem tud semmit.