Szeretek szerelmesnek lenni, de már megégettem magam párszor és azóta kicsit – fogalmazzunk úgy, hogy – pragmatikusabb vagyok ezzel a csodálatos érzéssel kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül negatív, mindössze realistább a hozzáállásom. Az alábbi öt tapasztalat miatt változott meg a nézőpontom.
1. A szerelem nem élet-halál kérdés
Mindannyiunknak volt már olyan szakítása, ami után úgy érezte, mindennek vége. Ez így működik, főleg fiatalkorban: ha úgy érezzük, nem szeret az, akiért odavagyunk, akkor nem szeretnénk tovább élni, elvégre hogy bírnánk ki nélküle?! Ha szerelmes vagy, legyőzhetetlennek hiszed magad és nincs lehetetlen, viszont ha összetört a szíved, akkor azt hiszed, itt a világvége. Mivel már többször sikerült túlélnem ilyen „világvégéket” és még mindig itt vagyok, megtanultam, hogy a szerelemnek nem szabad ekkora jelentőséget biztosítani, hiszen az élet megy tovább. Ma már csak nevetek, ha arra a srácra gondolok, aki miatt tíz évvel ezelőtt heteken keresztül sírtam.
2. A szerelem nem mindig egyszerű
A filmek általában ott érnek véget, hogy a fiú és lány összejön és boldogan elsétálnak a naplementébe. Csakhogy ezzel még korántsincs vége a történetnek, sőt a java még csak ezután jön. A szerelem mézeshetei után következnek a bonyodalmak, amikor két ember élete összecsiszolódik – vagy nem.
A kapcsolatainkban követünk el hibákat, amikből tanulunk, de ami működött valakinél, nem biztos, hogy a következő partnernél is fog, tehát ez folyamatos, kemény tanulás.
3. A szerelem nem minden
És ezt úgy mondom, hogy javíthatatlan romantikus vagyok, és hiszek az „igaziban”. Régen azt hittem, az az élet értelme, hogy van egy férfi, akivel örökké szeretjük egymást. És igen, ez az egyik, de nem a kizárólagos értelme. Az egészség például fontosabb, de ott vannak a barátaink, rokonaink, hobbijaink, rengeteg minden más is, ami örömet okoz nekünk. Sok kapcsolatot látok a környezetemben, ahol csak azért maradtak együtt a párok, mert belekényelmesedtek. Miután az ember érik kicsit és megtanulja szeretni önmagát, rájön, hogy párkapcsolat nélkül is lehet elégedett, sőt, boldog.
4. A szerelem legyen kölcsönös
Már nem sírok olyan férfiak után, akik nem viszonozzák az érzéseimet, és nem vesztegetem az időm és energiám olyanokra, akik nem érdemelnek meg.
Inkább vagyok egyedül, mint egy méltatlan partnerrel, aki csak bosszúságot és fájdalmat okoz, pedig fiatalon többször estem ebbe a hibába.
Az is többször megesett, hogy sokáig bánkódtam olyan férfiak után, akik nem akartak tőlem semmit, közben pedig elhajtottam potenciális partnereket, akik odavoltak értem, de nem adtam nekik esélyt. Ma már csak arra szánok időt, akiben látok lehetőséget és inkább vagyok egyedül, mint olyasvalakivel, aki nem tesz boldoggá.
5. A szerelem lehet, hogy sosem talál rám
Legalábbis olyan formában, amilyenben szeretném, és én megbékéltem ezzel. Mindenkinek vannak romantikus ábrándok a fejében, de nem mindenki találja meg az igazit, azaz azt a szerelmet, amiről úgy gondolja, hogy megérdemli. Természetesen továbbra is vágyom erre, de ha nem jön el, nem esem kétségbe. Nyitott vagyok, nem „jegeltem le” a szívem, de nem keresem görcsösen a párom. Készen állok arra, hogy beengedjek valakit az életembe, akivel boldogságban megöregszem, de tisztában vagyok azzal is, hogy ez nem biztos, hogy eljön. Az életem azonban így is szuper és ha mégis találok valakit, az már bónusz lesz.
Kép forrása: canva.com