Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Mindannyian azt akarjuk, hogy szeretve legyünk. Van, aki követeli a szeretetet, szerelmet, kötődést, van, aki nem képes kimutatni az érzelmeit, és vannak olyanok is, akik boldogan, magabiztosan léteznek a kapcsolatokban. Te melyik típushoz tartozol?
A gyerekkor meghatározó
Mint annyi minden más, a kötődéssel kapcsolatos első tapasztalataink is csecsemőkorban születnek. Nagyon korai életszakaszunkban megtanuljuk, mit várhatunk el a szüleinktől, a minket körülvevő felnőttektől. Talán nem nehéz elfogadni, hogy ezek a korai mintázatok bizony meghatározzák a szerelemhez való hozzáállásunkat is.
John Bowlby brit pszichológus kötődéselméletének hátterében számos kísérelt áll. 12-18 hónapos gyerekeken figyelte meg, miként viselkednek, ha kimegy a szobából az édesanyjuk. Az, ahogyan a gyerekek az anyjuk távozására reagáltak, nagyban befolyásolta és meghatározta a későbbi kötődéseiket is. Voltak gyerkőcök, akik bár elkezdtek sírni, mikor az anyukájuk kiment, hamar megnyugodtak. Voltak olyanok, akik nagyon kétségbeestek, míg olyan babák is, akiket különösebben nem zavart az anyjuk távozása.
Biztonságosan kötődő típus
A kiegyensúlyozott anya-gyerek viszony bátorrá és nyitottá teszi az embert. A biztonságosan kötődők megtanulták, hogy odafigyelnek rájuk, így magabiztosan, érdeklődve fedezhetik fel a világot. Felnőttként a szerelemben jó eséllyel ezt a mintát viszik.
Nem követelőznek a párjuknak, van személyes terük, elfogadják, hogy a társuknak is jár saját idő.
Nem pánikolnak attól, hogy elhagyják őket. Nem keresik a konfliktusokat, nem keresik a folytonos visszaigazolást. Szólnak, ha valami zavarja őket. Harmonikusan tudnak a szerelmi viszonyokban létezni.
Szorongóan kötődő típus
Azok a gyerekek, akik a figyelmet, szeretet a megfelelő,elvárt viselkedésseltudták leginkább kivívni a szüleiktől, félnek az elutasítástól felnőttként a szerelemben is. Nagyon tudnak epekedni valakiért, nagyon vágynak a szeretetre.
Félnek attól is, hogy a párjuk kiszeret belőlük, folyton igényük van a megerősítésre. Ha a párjuk nem jön haza időben, képesekőrült elszántsággal hívogatni őt.
Könnyen megsértődnek. A szakítás után rendszerint magukat hibáztatják. A szorongóan kötődők számára egy biztonságosan kötődő pár igazi ajándék, támasz. Olyan ember mellett lelnek a boldogságra, aki sok visszajelzést ad, tudja kezelni az érzelmi kirohanásait.
Elkerülő kötődési típus
A hideg és hűvös szülői magatartáshoz szokott gyerekek érzelmileg elzárkózóbbak. Ezt mutatták a kísérletek. A pszichológusok úgy vélik, hogy aki gyerekkorában azt tapasztalja, hogy a dolgokat magának kell megoldania, külső érzelmi támaszuk csekély, az nem veti bele magát ezerrel egy kapcsolatba. Szüksége van önálló programokra is, nem bírja, ha a párja követelőzik, akaratoskodik.
Belőlük nehéz kicsikarni a látványos romantikát. Ez nem jelenti azt, hogy nem képesek szeretni, csak éppen nem passzol hozzájuk a drámázás.
Kötődések és szükségletek
Persze az tény, hogy nem elég csak típusokban gondolkozni. Ezek nem merev skatulyák. De támpontok. Ha túl követelőző és akaratos vagy a pároddal, ha rettegsz az elutasítástól, vagy éppen túl sok térre van szükséged egy kapcsolatban, hasznos lehet visszatekinteni a múltra.
Képek forrása: pexels.com