Az introvertált és az extrovertált emberek sok szempontból nagyon különbözőek, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának nagy egyetértésben, csendes harmóniában együtt létezni, sőt akár tökéletesen kiegészíteni is egymást. Sok múlik azonban azon, hogy az extrovertált fél mennyire tudja kezelni és elfogadni magának való, visszahúzódó introvertált ismerősét, párját, barátját. Íme, néhány kérés az introvertáltaktól, az extrovertáltakhoz.
Tér és énidő
Persze nem várható el az extrovertált emberektől, hogy komoly tanulmányokat végezzen az introvertált ismerőseikről, de az is épp elég, ha megértik, hogy amolyan ellenpólusai egymásnak. Míg előbbiek imádnak a középpontban lenni, kifejezetten élvezik és szomjazzák a figyelmet, remek kommunikációs képességekkel bírnak, utóbbiak csendesen, gondolataikba merülve érzik magukat a legjobban.
Ez nem azt jelenti, hogy az introvertált emberek ne járnának például társaságba, de előfordul, hogy ott is inkább mellékszereplők, megfigyelők, amivel nincs is semmi gond, kivéve akkor, ha valaki úgy érzi – puszta jó szándékból és törődésből –, hogy meg kell menteni őket.
Ha tehát extrovertált vagy és látsz egy bulin valakit, aki ritkán szólal meg, csendesen szemlélődik, akkor ne hozd őt kellemetlen helyzetbe azzal, hogy ráirányítod a figyelmet, lehet, hogy egyszerűen így érzi jól magát, ahogy van.
Kellemetlen helyzetek
Van egy barátod, aki bár jelen van az összejöveteleken, mindig elég korán hazamegy, akkor is, ha nincs rá jó indoka? Egyszerűen csak fogadd el, hogy ő ilyen! Nincs abban semmi rossz, ha valaki hamar, pár óra után telítődik a nagy társasággal – vagy akár a kisebbel –, mindenki másképp érzi jól magát.
Ha felhívod rá a figyelmet és kellemetlen helyzetbe hozod, esetleg megalázod azzal, hogy viccelődve kigúnyolod, hogy „már megint korán hazamegy”, azzal nem segítesz, még akkor sem, ha pusztán az vezérel, hogy szeretnéd tovább élvezni a társaságát. Engedd el, hogy legközelebb is ott legyen, ha csak rövidebb időre is, mint a többi ember.
„Gyógyítás”
Sokan hajlamosak összekeverni az introvertált személyiséget az egyszerű félénkséggel, pedig nagy a különbség. Míg az utóbbi általában csak idegen helyzetekben, eleinte jellemző az emberekre, az előbbi valóban a személyiség része, nem választható és főleg nem szorul gyógyításra.
Ha van egy introvertált ismerősöd, aki csendes, befelé forduló, jobban szeret egyedül lenni, társaságban visszahúzódó és mindig is ilyen volt, akkor ne próbáld meg olyan helyzetekbe hozni, amiktől szerinted majd átszakad a gát és kitör belőle a valódi énje. Egyszerűen fogadd el, hogy ez a valódi énje.
Épp úgy, ahogy az introvertált emberek kifejezetten kedvelhetik az extrovertáltak társaságát, hiszen töltekezhetnek belőlük, ez fordítva is igaz lehet. Engedd meg, hogy néha átragadjon rád egy befelé forduló ember szemlélete! Hidd el, tanulhattok egymástól!
Sose vedd személyeskedésnek
Ha egy introvertált barátod visszautasítja a meghívásodat egy közös buliba, soha ne vedd személyeskedésnek a döntését, inkább tekints erre úgy, mint az ő túlélésének a feltételére. Előfordul, általában elég hamar, a szociális életre fordított elemei lemerülnek, vissza kell húzódnia, hogy feltöltődjön az egyedüllétből és a számára komfortos otthonlétből, kikapcsolódásból. Hidd el, ha fontos pillanat lesz az életben, biztosan számíthatsz rá, még akkor is, ha nem feltétlenül ő a leghangosabb a baráti társaságodban!