Amikor harmincadik életévemet betöltöttem, magam mögött hagytam az elvárásokkal teli húszas éveimet, és valami különös nyugalmat éreztem. Évekig keresgéltem a boldogságot másokban, és megpróbáltam megfelelni az általánosan elfogadott „boldog élet” receptjének: diplomát szerezni, párkapcsolatot létesíteni, családot alapítani. Mire elértem a harmincat, rájöttem, hogy az a legértékesebb dolog, amit az életembe vihetek, az én magam vagyok.
Lassan megértettem, hogy a kapcsolatok minősége gyakran a saját önértékelésünktől függ
Egy nyári nap délutánján, mikor sétáltam a városban, rájöttem, mennyire felszabadító, hogy már nem érzem a társadalmi nyomást párkapcsolatra. Kellett az idő, hogy ezt felismerjem, de a harmincas éveim elején eljött a pillanat, amikor végre élvezhettem az egyedüllét előnyeit.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






