A hátfájásom csendes romlásnak indult
A hátfájásom szintén kamaszkoromban kezdődött. Először csak reggelente éreztem, aztán edzés után, majd egyre gyakrabban. Közben pedig mindent megtettem, hogy ne kelljen foglalkozni vele: máshogy ültem, puhább párnát kerestem, mindenféle házi praktikát próbáltam ki, és persze időről időre elhittem, hogy „majd jobb lesz”.
Aztán 35 éves koromra ott tartottam, hogy néha már a kanapéról sem tudtam fájdalom nélkül felkelni. Egyszerűen megmerevedett a testem. A mozdulat, ami korábban reflex volt, hirtelen erőfeszítéssé vált.
Hónapokig tartó gyógytornára volt szükség ahhoz, hogy újra normálisan tudjak mozogni. Az izmok megerősítése, a rendszeres gyakorlás, a testtartás átalakítása mind sokat segített, de mind sokkal nehezebb is volt most, hogy hosszú évek rossz beidegződéseit kellett leépíteni vele. Ma már sokkal jobban vagyok, de még mindig dühít a gondolat: nem kellett volna idáig fajulnia.
Ha hamarabb odafigyelek, ha időben szakemberhez fordulok, ha nem söpröm a szőnyeg alá a bajt, sok fájdalomtól megkímélhettem volna magamat. Olvass még a témában
