A San Juan-medence szívében, Új-Mexikó sivatagos északnyugati sarkában áll az Egyesült Államok egyik legnagyobb ősi kincse: egy óriási épületkomplexum kivételesen ép maradványai, amelyet feltételezhetően 850 és 1250 között építettek, és akár 5 000 ember befogadására is alkalmas volt. A Chaco Canyon magas sivatagi területén a tél hideg, a nyár perzselően forró és évente csak körülbelül 22 cm csapadék hullik. Ennek ellenére virágzó, mégis titokzatos civilizáció otthona volt – a pueblo-indiánok ősei éltek itt.
1907-ben ez az elszigetelt, körülbelül 4500 négyzetkilométernyi sivatagos területet nemzeti parkká nyilvánították. Ez a terület 13 nagyobb romot és több mint 400 további régészeti lelőhelyet foglal magába. A Pueblo Bonito, a legnagyobb feltárt terület egy körülbelül 2 hektáron fekvő, D-alakú épület csaknem 800 szobával.
A helyet kifinomult öntözőrendszerekkel tervezték, az ajtók tökéletesen illeszkednek egymáshoz a kommunikáció megkönnyítése érdekében, és a kutatók becslése szerint körülbelül 2 000 ember befogadására szolgált.
Manapság a park látogatói ugyanazokon az ajtókon, kamrákon és folyosókon sétálhatnak végig, mint amelyeket az épületek eredeti lakói használtak ezer évvel ez előtt. A tető- és a padlószerkezetek egy része már régóta eltűnt, de maradványaik egyértelműen feltárják, hogyan épültek. Az építkezéshez körülbelül 200 000 fa oszlopot használtak, és valószínűleg ezeket kézzel szállították a Chuska-hegységtől és a Taylor-hegytől, amely több mint 112 km-re található innen. Olvass még a témában
