Ez a csendes kis lázadás pedig nemcsak az iskolatáska tartalmát, hanem a saját, anyaságommal kapcsolatos elvárásaimat is teljesen átkeretezte.
Idén elmaradt az augusztusi pánik
Ezen a nyáron annyira komolyan vettem a lazítást, hogy most, augusztus legutolsó hetének végén, amikor e sorokat írom, még mindig semmit nem készültünk érdemben az iskolára. Ez néhány éve, de még tavaly is teljesen elképzelhetetlen lett volna számomra.
Ebben az időszakban már javában morgolódtam magamban: miért nem kaptunk még mindig információt az évnyitóról? Miért nem lehet kiírni végre a csoportba, hány darab és milyen füzet kell? Mi az az új dolog, amit rajzfelszerelés gyanánt kérnek és egyáltalán, indulnak-e az eddig megszokott szakkörök? Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. augusztus 18. a numerológia szerint: engedd el, ami már nem szolgál
A barátnőm kéthetente szakít a pasijával. Meddig kell még tolerálnom?
A lányom 7 évesen kezdte az iskolát, és ma hálás vagyok ezért a döntésért
„Ne legyél már olyan érzékeny” – A mondat, amit soha nem lenne szabad hallanod
Az idegeskedés helyett idén úgy voltam vele: majd minden kiderül a maga idejében. Egyszerűen nem voltam hajlandó semmit bosszankodni. Maradtak tavalyról befejezésre váró könyvek és bontatlan ceruzák, a fiók is tele van üres füzetekkel, lesz mihez nyúlnunk az első napokban. Aztán pár héten belül úgyis letisztul, mi hiányzik még.
A lányom már negyedikes, szépen és önállóan tud jegyzetelni, megbeszéltük, hogy majd egyetlen célzott körben beszerezzük mindazt, amire ténylegesen szükség van. Hatalmas könnyebbséget hozott ez a hozzáállás, de érdekes ráébredni arra, hogy ezt az egészet már jóval korábban is sokkal lazábbra vehettem volna.
Az iskolakezdés messze nemcsak a gyerekeknek jelent éles váltást
Ez az időszak egy hatalmas nagyító is egyben, ami kíméletlenül megmutatja az anyákra, szülőkre nehezedő irreális társadalmi és belső elvárásokat. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy egy „jó anya” ilyenkor igazi logisztikai zseniként működik.
Hibátlanul tartja fejben a menetrendeket, a különórák, ebédek és szakkörök díjait (ezeket persze sorra el is rendezi a beiratkozás mellett). Mindeközben alapelvárás, hogy fáradhatatlanul foglalkozzon gyermeke szorongásaival, próbáljon végtelenül türelmesen jelen lenni, és lágyan elsimítani az iskolakezdéssel járó, sokszor kimondatlan stresszt, amivel szembesülnie kell.
Természetesen arra is gondolnia kell, hogy esztétikus, egészséges tízóraikat pakoljon a környezetbarát, BPA-mentes dobozokba, időben kimossa és kivasalja a ruhát az évnyitóra, valamint megvegye azt a bizonyos ünneplő cipőt, amiről már a kasszánál tudja, hogy a gyermek egyetlenegyszer fogja felvenni.
És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa annak, amit anyaként szeptember elején teljesítenünk kell(ene).
Érezhetném magam borzasztóan rossz anyának, amiért ennek a végtelen listának idén csupán a töredékét teljesítettem, de a legkevésbé sem tekintek így magamra. Valahogy az motoszkált bennem, hogy éppen elég hosszú és fárasztó lesz a tanév, érdemes inkább a szünet minden egyes percét maradéktalanul kihasználnunk.
Egész nyáron tudatosan próbáltam úgy alakítani a napjaimat, hogy minél kevesebbet kelljen a gép előtt ülnöm akkor, amikor amúgy közös családi programokon is részt vehetnénk. Persze tisztában vagyok vele, hogy nagyon szerencsések a körülményeim a rugalmas home office miatt, és tudom, hogy ezt sokan nem tehetik meg.
Mindezzel együtt én is várom már, hogy újra kiszámíthatóbbak, tervezhetőbbek legyenek a saját feladataim és a hétköznapjaim. De még ennél is régebb óta vágytam arra, hogy sikerüljön elengednem az önmagammal szemben felállított elvárásokat, vagy legalábbis azok egy részét.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nyomtalanul eltűntek. Még mindig sokszor eszembe jut, hogy bizonyos dolgokat másként kellene csinálnom, vagy belém nyilall az érzés, hogy talán túl lusta vagyok, és ezt az attitűdöt nem kellene megengednem magamnak. De ezeket a gondolatokat ma már viszonylag gyorsan elhessegetem.
Tudom, hogy a gyermekemnek nem egy kimerült szuperhősre van szüksége, hanem egy jelenlévő, néha hibázó, de melegszívű, szeretetteljes anyára.
És bizony egyáltalán nem árt, ha néha engem is lát lazítani, pihenni, mert a mintám sokat fog jelenteni számára, az ő felnőttkorában.
A legnagyobb meglepetés: a világ nem omlott össze
Az elvárások jelentős része csupán egy hatalmas külső nyomás, amit a média és maga az iskolai rendszer tesz a vállunkra. Hihetetlenül felszabadító érzés volt hátat fordítani ezeknek a vélt vagy valós normáknak, kicsit kívül maradni a rendszeren, és kizárólag a saját, illetve a családunk valós igényeire figyelni.
És aztán – csodák csodája –, ahogy telt az idő, szép lassan körbeértem a lakásban a szelektálással és a takarítással anélkül, hogy megszakadtam volna. Sőt, még a lányom szobáját is átrendeztük seperc alatt.
Magam sem értem, hogyan történt ilyen gördülékenyen, de lassan minden magától összeállt az iskolakezdéshez: a gyereknek lett ruhája, megvan az új cipője, az évnyitóra negyedikesként szerencsére már nem is kell elmennünk, és a napokban a tánc- valamint az úszás szakkörről is jelezték, hogy már az első héten várják a gyerekeket.
Megérte „lustának” lenni, nem kapkodni, és a felesleges stressz helyett az utolsó pillanatig kiélvezni az augusztus melengető napsugarait.
Az iskolakezdés körüli felhajtás végül is csak egy a sok akadálypálya közül, amit szülőként évről évre végig kell csinálnunk. Az viszont, hogy milyen hangulatban, mennyire kipihenten és kapcsolódva lépünk be ebbe az új időszakba, kizárólag rajtunk múlik – és talán ez az egyetlen olyan feladat, amire tényleg érdemes odafigyelnünk.
✨KisokosAngyalszámok111, 444, 777 jelentése→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
