Hogyan tekintettek rá a korábbi évszázadokban?
Neve a latin „salvus” egészséges szóból származik. Az orvosi zsályát az ókori görögök és rómaiak a húsok tartósítására és sebek gyógyítására alkalmazták. A középkori kolostori kertek kedvelt termesztett gyógynövénye volt. Nemzetségébe több száz faj tartozik.
Minden földrészen nagyra becsülték, mert úgy hitték, meghosszabbíthatja az életet. Még mindig él az a közmondás, hogy „miért kell meghalnia az olyan embernek is, akinek zsálya nő a kertjében?”
A zsályát igen kedvelt fűszernövényként is számon tartották, a mai napig használják a különböző nemzeti konyhákban. A peruiak a zsályát szent növényként tisztelték, ezzel csillapították az istenek haragját. Sok helyen még a mai napig is a zsálya levélből készült füstölőket tértisztításra, látomásszerzésre alkalmazzák. A skarlátzsálya/muskotályzsálya pedig erős illatával, feltűnő színpompájával középkori várkertek dísznövényévé vált. A magjában található zsírolajat a kerámia- és porcelángyártásban is felhasználták. Olvass még a témában
