Ez az ember elérte a lehetetlent: férjem, István halála – bár életem feledhetetlen és fájdalmas ténye – a múlt, az álom fájdalma lett, és nem élő, a szív húsát szaggató kegyetlen fájdalom, ami eddig titkon minden nap a társam volt. Ez annyit tesz, hogy az élet mellett döntöttem…
A vihar után mindig fényesebb a napnak sugara… életadó. Mint az anyám, aki azért szült ez alá a Nap alá, hogy boldog legyek. A dolgom csak annyi, hogy megtanuljam azt, hogyan tehetem magam boldoggá… mondjuk, egy Hauser bringával, 5 000-ért…
