Zabál és kussol a nő, ha szerelmes?

Lenne számos udvarlóm, talán még olyan is, aki feleségül kérne, hogy saját magányát öregesen, vénember módjára enyhítse egy megalkuvó házassággal. Sorban állás van, kérem szépen… de mégis… mégis egyedül vagyok…

Boldog magányos vagyok, ha lehet ezt mondani. A kor meghozta a megalkuvás nélküli élet luxusát. Nem kapaszkodom kétségbeesetten. Élvezem a felhők vonulásának látványát, és megélem a virágok tömény illatának csodáját. Lelket fiatalító sanzonokat, és szenvedélyesen elegáns Gershwint hallgatok, miközben élvezem a szerelem tényét is. És eső után, amikor kimegyek a kertbe, a fák közé, addig taktikázom az ágak árnyékaival, míg belecsapódik az élet napsugara a szemembe és elvakít, jobban, mint valaha, hiszen a keresett, éltető fény erejét a páracseppek felerősítik, főleg naplementekor.

És lőn, a szerelem, a tudatosság nélküli, spontán szerelem utolért. Hónapok óta furcsán éreztem magam, ám a megvilágosodás akkor csapott le rám, amikor munkahelyemre is becsapott a felismerés villáma… sok találgatás után, hogy miért virulok hónapok óta. Tehát, egy pénteki napon kiderült mindenki számára egy pletyka hatására, hogy, beleszerettem munkatársamba.