A 2000 méter magasan, a francia Pireneusokban zakatoló vasút Franciaország egyik legvadregényesebb, legsajátosabb táján halad keresztül, és a világ egyik legizgalmasabb vonatútját ígéri az utazóknak.
Nem ritkán sűrű, nehéz köd lepi el a vonatot, miközben 2000 méterrel a tengerszint felett a francia Pireneusok szerpentinjein halad.
Ahogy a szabadtéri Train d’Artouste – Európa legmagasabb keskeny nyomtávú vasútja – merészen közel zötyögött a hegyoldalhoz és a szédítő mélységhez, hol a lenyűgöző kilátás, hol a kilátás teljes hiánya okozta izgalom bilincseli az ablakhoz az utasokat. A vonat hátsó üléseiről látni, ahogy az elől haladó vasúti kocsik eltűnnek a felhőkben és a hegyi ködben. A hirtelen és éles kanyarokat azonban csak érezni lehet, előre sejteni szinte soha.
A Délnyugat-Franciaországot Északnyugat-Spanyolországtól elválasztó hegylánc, a Pireneusok nem szűkölködik adrenalin-keltő vasútvonalakban. Ott van a Train de la Rhune, amely 905 méter magasra emelkedik a La Rhune csúcsára, és kilátást nyújt az óceánra, valamint a Train Jaune, amely 19 alagúton és 40 hídon keresztül halad át.
A francia vasúti útvonalak közül is kiemelkedik azonban a Train d’Artouste, nemcsak a sínek és a hegyek pereme közötti bizonytalanul vékony határvonal miatt, hanem a ritka lehetőség miatt is, hogy a hegyek szelét, napját, illatait és hangjait a legintimebb módon, a kocsik teteje vagy falai által nem akadályozva élvezhetik az utazók.
Mire számíthatnak az utazók a vonatút során?
A kirándulás a Lac de Fabrèges-től indul, nagyjából 7 km-re a spanyol határtól. Az utasok egy 10 perces útra gondolára szállnak, amely 1900 méter magasra emelkedik, hogy elérje az induló vasútállomást. Ott vidám, túlméretezett játékvonatokra emlékeztető piros és kanárisárga kocsik fogadják a vonatozókat. Az út 10 km-es, 55 perces, egyirányú a hegység peremén. Az utazás a Lac d’Artouste állomáson ér véget. Az utasok itt leszállnak, és a Lac d’Artouste-tó és a környező hegyeket látogathatják meg egy fél vagy egy egész napra, mielőtt a visszafelé tartó vonattal visszatérnének. Néhány komoly túrázó többnapos túrák kiindulópontjaként használja ezt az állomást, és a hegyekben tett túra után tér csak vissza.
A vonatút során a tájban a zöld völgyben virágzó vadrózsaszín rododendronok, a sziklafal oldalából váratlan szögben kinövő hegyi fenyők, vízesések és pufók mormoták látványában gyönyörködhetünk. A szabadtéri élmény felerősíti a vonat kattogását és csattogását, ahogy a kocsi a síneken halad, olyan, mintha egy hangos metronóm tartaná az ütemet az egész utazás alatt.
„Akár esik az eső, akár süt a nap, minden nap más” – mondja Audrey Urieta kalauz, aki az elmúlt három évben a májustól októberig üzemelő szezonális vonatokon dolgozik. „Még ha rossz az időjárás, ha köd van vagy vihar, akkor is mindig van valami szép látnivaló. A táj és a fény minden nap más és más, mindig más arcát mutatja a környék.”