Mint a mesében: a férfi, akit szeretsz, letérdel, előveszi a csodaszép gyűrűt, és egy romantikus monológ végén megkéri a kezedet, te pedig úszol a boldogságban. Vagy mégsem? Olvasóinkat lánykérős történeteikről faggattuk, és elmesélték, mit éreztek valójában ebben a pillanatban!
4/5 Andi (27), üzletvezető
„Nagyon megijedtem. Bár őszintén szerettem a páromat, és úgy képzeltem, hogy majd egyszer ő lesz a férjem, de még csak 25 voltam, túl fiatalnak éreztem magam.
Persze igent mondtam, de belül rettegtem, hogy akkor hamarosan teljesen el kell köteleződnöm, főleg mert tudtam, hogy ez most nem arról szól, hogy eljegyzés, és aztán majd ki tudja mikor lagzi, hanem, hogy el is kell kezdenem szervezni.
Pár nap alatt lecsengett, és az ijedtség helyett végre boldogságot éreztem!”
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!