Mi a kiút ebből az állapotból?
Észlelni, hogy gyakorlatilag minden egyetlen érzésből, a „nem vagyok elég jó/szerethető/elfogadható”-ból ered, majd megbocsátani a szülőknek, hogy akkor és ott, ők úgy tudtak csak szeretni. Kifejezetten szeretek „belső gyermek” munkát végezni klienseimmel.
Ennek során a felnőtt kliensemet, mint szülőt nevezzük ki és a benne élő szeretethiányos gyermek lesz az, akiről gondoskodnia kell és megadni számára mindazt, amit gyerekként a szüleitől nem kaphatott meg. Akár szituációs gyakorlatokba is beleállítom, ahol egy empatikus környezetben tudja elmondani valós érzéseit. Csodálatos dolgok szoktak ezután történni.
Amikor egy ember már nem mástól várja a szeretetet, önigazolást arra, hogy elég szerethető és értékes, hanem már képes saját maga számára ezt biztosítani, nincs többé sóvárgás a viszonzatlan emberi kapcsolatok után.
Olvass még a témában
Tisztában van az értékeivel és már egy egészséges önképpel képes valódi, szeretetteljes kapcsolódásokra. Láttam már arra is példát, hogy miután valakinek helyére került az önértékelése és lelki békéje, a korábbi viszonzatlan szerelme volt az, aki elsőként észrevette és egyszer csak a semmiből, komoly érdeklődést mutatott irányába.
