Mi a kiút ebből az állapotból?
Észlelni, hogy gyakorlatilag minden egyetlen érzésből, a „nem vagyok elég jó/szerethető/elfogadható”-ból ered, majd megbocsátani a szülőknek, hogy akkor és ott, ők úgy tudtak csak szeretni. Kifejezetten szeretek „belső gyermek” munkát végezni klienseimmel.
Ennek során a felnőtt kliensemet, mint szülőt nevezzük ki és a benne élő szeretethiányos gyermek lesz az, akiről gondoskodnia kell és megadni számára mindazt, amit gyerekként a szüleitől nem kaphatott meg. Akár szituációs gyakorlatokba is beleállítom, ahol egy empatikus környezetben tudja elmondani valós érzéseit. Csodálatos dolgok szoktak ezután történni.
Amikor egy ember már nem mástól várja a szeretetet, önigazolást arra, hogy elég szerethető és értékes, hanem már képes saját maga számára ezt biztosítani, nincs többé sóvárgás a viszonzatlan emberi kapcsolatok után.
Tisztában van az értékeivel és már egy egészséges önképpel képes valódi, szeretetteljes kapcsolódásokra. Láttam már arra is példát, hogy miután valakinek helyére került az önértékelése és lelki békéje, a korábbi viszonzatlan szerelme volt az, aki elsőként észrevette és egyszer csak a semmiből, komoly érdeklődést mutatott irányába. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
