Elsőre úgy tűnt, lehetetlen feladatra vállalkozom – én, akinek minden étkezéshez kell valami édes, megfogadtam, hogy öt napig nem eszem olyan ételeket, amelyek hozzáadott cukrot tartalmaznak. Bár már maga a feltételezés is ijesztőnek tűnt, valójában meglepően könnyen letettem a csokit. Jelentem: a cukorfüggőség nem létezik, cukortúladagolás van, de a csokiról még ezután az öt nap után sem fogok tudni lemondani. Miért? Mert csak.
2/4 Rájöttem: egészségesen élek!
Az első nap viszonylag könnyen ment – bár ebéd után hiányzott a csoki, és elég szegényesnek éreztem az étrendemet, mert nem nasiztam, de cserébe rájöttem, hogy valójában nagyon kevés cukrot viszek be a szervezetembe. Ez csak félig-meddig tudatos – egy ideig figyeltem rá, hogy amiben rejtett cukor van, azt még véletlenül se egyem vagy igyam meg, mostanra viszont már annyira beépült az étrendembe ez a felfogás, hogy észre sem veszem. A csokin kívül gyakorlatilag semmi olyan nem volt, amit el kellett volna hagynom – maximum az alkohol, de gyakorlatilag a száraz borokban is elhanyagolható mennyiségű a cukor.
Hamar kiderült, hogy nem igazán fog megizzasztani ez a kihívás, és biztosan nem fogok belebukni, mint a legutóbbi, léböjtkúrás vállalásba. Mivel hiányzott a nasi, másnap csináltam magamnak egy nagy adag gyümölcs-zöldség tálat, amit egész nap majszolgattam.
Nem zavartattam magam, és vacsorára kínait ettem (ha már csokit nem lehet, ne spóroljunk még ezen is) – az eladó váltig állította, hogy nincs benne cukor, de azért a szójaszósz összetevőit szívem szerint megnéztem volna… Kis vacilálás után úgy döntöttem, hogy hiszek neki (végül is ő főzi az ételt, nem?), és megörvendeztettem magam egy kis illatos csirkével és üvegtésztával. Nyami!
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!