Viszlát, édes élet! – A cukormentes diétám története

Egy szép, napos vasárnapon kezdődött minden. Megfogadtam, hogy mostantól akkor öt napig semmi cukor – egyYoutube videó ihletett meg, amiben a műsorvezető lány csak úgy áradozott a cukormentesség örömeiről. Úgy gondoltam, öt napig bármit kibírok (na jó, talán még egy léböjtkúrát nem, de azt meg sem szeretném próbálni), úgyhogy belevágtam.

Először igazi mazochista módon úgy gondoltam, hogy majd jól kiszórok MINDEN cukrot az életemből erre az öt napra. Az első pofon a reggelinél érkezett: tejet nem tehetek a kávémba, mert abban van tejcukor, és almát sem a zabomba, mert abban meg gyümölcscukor ólálkodik. Pár percig csak szemeztem az elég szegényesre sikeredett reggelivel, aztán eldöntöttem, hogy megnézem rendesen azt a videót még egyszer, mert öt nap kávé nélküliségre azért nem szeretnék vállalkozni, teljesen mindegy, mennyi jótékony hatása van.

Kiderült, hogy nem kell minden cukrot elhagynom – a kihívásnak pont az a lényege, hogy az egészségtelen, hozzáadott cukortól szabaduljak meg. Bár a tejcukorról ilyen tekintetben lehetne vitázni (nem igazán lehet rá azt mondani, hogy egészséges), de nem hozzáadott fajta, úgyhogy boldogan nyakon öntöttem vele a kávémat, miután feldaraboltam az almát a zabhoz. Akkor örültem meg igazán, amikor kiderült, hogy a mogyoróvajamban sincs hozzáadott cukor – annyira bio, hogy a hozzávalók között kizárólag a földimogyoró van feltüntetve.