Gyerekként a karácsony maga volt a csoda. Szenteste napján apukámmal mindig sétálni mentünk, és figyeltük, „hova hozott már fát a Jézuska”. Néztük a fényeket, amelyek egyik pillanatról a másikra díszbe borították a környéket, és közben együtt izgultuk végig, vajon ránk mikor kerül a sor.
A hideg levegő, a ropogó hó, az ablakok mögötti ünnepi égősorok… mind azt üzenték: most valami különleges készül. Szerettem az ajándékbontást, azt, ahogy anya a konyhában tüsténkedett, és hogy együtt ültük körbe a karácsonyfát. A karácsony akkor még nem szólt másról, csak örömről, egyszerűségről, jelenlétről. Legalábbis számomra. Felnőttként viszont más lett a „mese”.
Sűrű december, rohanás és megfelelési kényszer
Mire felnőttem, valami eltűnt a fényfüzérek mögül. A december egyre zsúfoltabb lett: év végi hajrá a munkahelyen, ajándékvadászat, hosszú bevásárlólisták, előkészületek, főzés, takarítás. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. október 4. a numerológia szerint: kapcsolódás és gondoskodás
Ezt hozza 2026. október 16. a numerológia szerint: befejezések és lezárások
Egész életünkben egy célt hajszolunk – de közben élvezzük az utazást?
Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást
A varázsból könnyen lett logisztika, a várakozásból teljesítményprogram.
Volt olyan év, amikor annyit dolgoztam az ünnepek környékén, hogy szenteste már csak arra vágytam: legyen vége. Ne kelljen több rohanás, több határidő, több feladat – egyszerűen csak túlélni szerettem volna a karácsonyt.
Tudom, hogy sokan érzik még így, csak nem merik bevallani, és ez teljesen érthető. Mintha kötelességünk lenne mindig szeretni az ünnepi sürgést-forgást, a tökéletesre vasalt abroszt, a hibátlan menüt. Pedig a valóság sokszor tele van fáradtsággal, elvárásokkal, sőt néha bűntudattal is, ha nem sikerül minden tökéletesre.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
