Az elmúlt 174 évben aztán Amabie nem igazán került a figyelem középpontjába, a koronavírus kitörésével azonban megjelent a közösségi médiában, az #AMABIEchallange hashtag pedig már angol nyelven is szerepel, vagyis nem csak a szigetországban remélnek szerencsés fordulatokat a jókaitól.
Amabie képmását azóta számos illusztrátor osztotta meg, de feltűnt már lufifigura, keksz vagy éppen gyermekrajzok formájában is. A japán folklór szakértői emlékeztetnek rá: a jókaik egészen a legutóbbi időkig inkább rémisztő, nagy hatalmú lényként jelentek meg ezekben a történetekben, a legújabb generáció azonban már inkább barátságos, megnyugtató jelenségként gondol rájuk, ez látszik is azon, ahogyan például Amabie ábrázolása változott az elmúlt időkben.
A jókaik a nehéz időkben megnyugvást hozhatnak, egyfajta talizmánként gondolnak rájuk az emberek, és bár természetesen a kézmosást és a fizikai távolságtartást nem helyettesíthetik – ezt nem is állítja senki! – abban segíthetnek, hogy az emberek mentálisan könnyebben viseljék a kivételes helyzetet, ami szintén fontos tényező.
A japán kultúrában ez cseppet sem számít szokatlan eseménynek: 2016-ban, amikor Kumamoto városát földrengés rázta meg, a város kabalafigurája, a mosolygós, ölelnivaló medve, Kumamon rengeteg embernek hozott reményt és megnyugvást.
