Nehéz az állat és ember együttélése
Ma Hwange ezen részén nincs olyan állat, amely emlékezne a vonat és vasút nélküli tájra. Nem szokatlan, hogy oroszlánok szunyókálnak a napsütötte síneken, vagy fedezékül használják őket, amikor síkságon vadásznak. Így amikor 2015-ben elindult az Elefánt expressz, Butcher tudta, hogy különleges szafari élményben lesz része a látogatóknak. „A parkőrök évek óta kocsikáznak a karbantartó kocsikon ezeken a pályákon” – mesélte az egykori Hwange parkőr.
Amikor Butcher több mint 40 évvel ezelőtt parkőrként kezdett, érezhető volt a feszültség a parkok és a közösségek között. Ez részben annak köszönhető, ahogy a brit gyarmati erők kiválasztották a területet megőrzésre, és ez a későbbi turisztikai erőfeszítésekben is megmutatkozott. Amikor az akkori Rhodesia kormánytisztviselői meghatározták a mai Hwange területének határait, azt állították, ennek oka az volt, hogy kevés ember élt itt. Ez a kijelentés figyelmen kívül hagyta a fekete zimbabweiek javarészt nomád családjait, akik otthonuknak nevezték a területet. Mindemellett szimbolikus akadályt teremtett az állatok és az emberek között.
Az évek során Davison azon döntésének, hogy kutakat fúrjon, hogy állandó vízforrást hozzon létre, valamint az elhivatott vadőrök és parkőrök által biztosított védelemnek köszönhetően, Hwange vadállománya nőtt. Az állatok növekvő száma külföldről vonzotta a fizető vadászokat és turistákat, de ők és pénzük inkább a parkban maradtak, és nem sokat szolgáltak a közösség javára. Olvass még a témában
A Veresegyházi Medveotthonban különleges családi programmal ünnepelhetjük a tavasz közeledtét
Hihetetlen, de ekkor volt az első adventi vásár
Rejtélyek az óceán mélyéről, amire máig nem találtunk magyarázatot
Egy meleg nő beleszerethet egy férfiba?? 10 epikus filmjelenet, amit ma már nem engedélyeznének
Butcher szerint sajnálatos módon a felduzzadt állat- és emberpopulációk több konfliktushoz is vezettek a helyi falusi lakosokkal. Az ott élők ugyanis attól tartanak, hogy az elefántok megeszik a terményüket, az oroszlánok pedig levadásszák a marhákat. A gyakran éhező, borzasztó szegénységben élő helyiek számára sokszor az orvvadászat jelenti az egyetlen túlélési esélyt – Butcher szerint ez olyan probléma, amit mindenképpen kezelni kell mind az emberek, mind a vadvilág érdekében.
