A világ legelfuseráltabb plasztiknője

A világ legelfuseráltabb plasztiknője

Címlap / Egyéb / A világ legelfuseráltabb plasztiknője

Még életemben nem láttam ennyire elfuserált „plasztik” nőt. Soha nem szoktam előítéletekkel viseltetni senki iránt, de most…

Még életemben nem láttam ennyire elfuserált „plasztik” nőt. Soha nem szoktam előítéletekkel viseltetni senki iránt, de most…

A tegnapi események után olyan érzések kavarognak bennem, mint eddig még soha. Történt ugyanis, hogy a kórházi beteglátogatásunk alkalmával szemtanúi lehettünk miként elevenedik meg a tévésorozatok bugyuta, agyonplasztikázott szőkéje, aki semmivel sincs jobban elfoglalva, mint saját magával. Nem. Nem szépészeti műtéten esett át – vakbélműtétje volt. 

– Édesem! Ha látnád milyen lett a pocakom… Mint egy domborzati térkép. De a doki azt ígérte semmi sem fog meglátszani… Édesem, ha láttad volna, hogy elkerekedett a szeme, amikor levettem a felsőmet, ez a kosárméret még őt is meglepte – búgta a telefonba, majd leste, hogy a kórteremben tartózkodó férfiak miképp reagálnak rá.

– Ez az egy hét nagyon megviselt. Úgy nézek ki, mint akit kihipóztak. Ha holnap kiengednek, az első utam a fodrászhoz vezet – foglalnál nekem időpontot drágám? A kozmetikushoz, és a műkörmöshöz is be kell ugranom, de a szoláriumozást most még kihagyom, a doki szerint 2 hétig nem ajánlott… Cukipofa! Behoznád nekem azt a rózsaszín testhez simulós mini ruhámat? Igen, azt… a zárójelentés átvételekor villantani akarok… Majd csak úgy csurog a prof nyála – duruzsolta nevetve, miközben rakoncátlan szőke tincseit kacéran hátravetette.

– Figyu! A körömcipőmet is tedd oda, jó? Macikám, ne legyél féltékeny! Tudod, hogy kizárólag a Te Nyuszifülecskéd vagyok –évődött tovább egyre hangosabb gurgulázó nevetéssel, és az sem zavarta, hogy sarokban lévő ágyon a frissen műtött beteg hánykolódott a láztól és a fájdalomtól. 

– Igen.

Persze, hogy minden percben gondolok rád… Te vagy az én kincsem. Ja! El ne feledjem: a terepjáróval gyere… sok a cuccom. 

– Ne haragudjon! Lehetne egy kicsit halkabban ? Van, aki pihenni szeretne – szólította meg az ajtón belépő ápolónő. Gyilkos pillantás volt rá a válasz.

– Macikám! Le kell tennünk, ezek itt folyton szekálnak. De nem sokáig, szerencsére… 

– …

– Tedd le Te.

– …

– Én nem teszem. Te tedd le.

– …

– Te tedd le… – kacarászott együgyűen.

Még életemben nem láttam ennyire elfuserált „plasztik” nőt. Soha nem szoktam előítéletekkel viseltetni senki iránt, de most… Olyan érzések kavarognak bennem, mint eddig még soha. Viszketni kezdett a tenyerem. Nem kicsit – nagyon.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást