– Figyu! A körömcipőmet is tedd oda, jó? Macikám, ne legyél féltékeny! Tudod, hogy kizárólag a Te Nyuszifülecskéd vagyok –évődött tovább egyre hangosabb gurgulázó nevetéssel, és az sem zavarta, hogy sarokban lévő ágyon a frissen műtött beteg hánykolódott a láztól és a fájdalomtól.
– Igen. Persze, hogy minden percben gondolok rád… Te vagy az én kincsem. Ja! El ne feledjem: a terepjáróval gyere… sok a cuccom.
– Ne haragudjon! Lehetne egy kicsit halkabban ? Van, aki pihenni szeretne – szólította meg az ajtón belépő ápolónő. Gyilkos pillantás volt rá a válasz.
Olvass még a témában
– Macikám! Le kell tennünk, ezek itt folyton szekálnak. De nem sokáig, szerencsére…
