Anyagiak
Volt, aki a szomorú igazságot írta le, ami sajnos a mai napig aktuális: „John, akit szerettem, egy irodában dolgozott, de felvettek a helyére egy hölgyet, aki ugyanazt a munkát feleannyi fizetésért végezte el. Így az udvarlómnak nem volt elég pénze ahhoz, hogy feleségül vegyen és külföldre utazott szerencsét próbálni, ezért nincs még férjem.”
Vadlovak
Ma könnyen vállalhatjuk fel véleményünket, az online térben ugyanis nem kell felfednünk magunkat, de akkoriban - érdekes módon - az újság közzétette a beküldők teljes nevét és címét is. Egyes olvasók kifejezetten költői módon vetették papírra a házassággal kapcsolatos gondolataikat:
„Ahogy a Musztáng vadlovak a prérin – akik nemes fejük egyetlen megvető rándulásával kerülik ki a lasszót – én sem szeretném, ha a nyakam köré csavarodna a fogságot jelentő kötél, így inkább a szabadság és elkötelezettség mezsgyéjén barangolok, kerülve a házasság béklyóját.”
„Ahogy a Musztáng vadlovak a prérin – akik nemes fejük egyetlen megvető rándulásával kerülik ki a lasszót – én sem szeretném, ha a nyakam köré csavarodna a fogságot jelentő kötél, így inkább a szabadság és elkötelezettség mezsgyéjén barangolok, kerülve a házasság béklyóját.”
Olvass még a témában
Munka
Egészen 1870-ig az a pénz, amit egy nő keresett (akár munkabér, befektetés vagy örökség által) automatikusan a férje tulajdona lett, ez alól egyedül a hozomány volt kivétel. Később azonban már több munkalehetősége volt a hölgyeknek, így nemcsak a házasságuk által kellett meghatározniuk magukat. Az egyik egyedülálló hölgy egy álláshoz hasonlította a férjezett életet így fogalmazott: „Mert lehetőségem van olyan hivatást választani, ahol a munkaidő rövidebb, a munka sokkal jutalmazóbb és a bérezés is kedvezőbb.”
A cikk folytatódik, lapozz!
