A célt szentesítő eszköz
Sokat ittam a buliban és már késő is volt, úgy döntöttünk a barátnőimmel, hogy ideje hazamenni. Ők elmentek a kabátainkért a ruhatárba, én pedig kb. öt másodpercig voltam egyedül, mielőtt egy nagyon idegesítő, nagyon rámenős srác oda ne ült volna mellém. Többször is mondtam neki, hogy rosszul vagyok és már a kabátomat várom, erősködött és rángatott, hogy menjek vele táncolni. Amikor éreztem, hogy hányni fogok, elfordulhattam volna, de féltem, hogy akkor majd a hajam akarja majd tartani és akkor sem szabadulok, ezért a cipőjére dobtam ki a taccsot. A rámenős lovagom egyből káromkodó hisztérikává vált és elrohant a mosdóba.
A szellem
Egyszer elkezdtem beszélni egy „láthatatlan baráthoz”, akinek be is mutattam a srácot, akit nem tudtam lerázni a kocsmában. Az illető zavartan nézett, majd elszelelt: a fiúk nem szeretik az őrült csajokat.
Olvass még a témában
Vészhelyzet
Éppen indultunk haza a szórakozóhelyről, a barátnőmre vártam, aki a mosdóban volt. Egy srác körülöttem repkedett, mint a légy és bármit mondtam neki, nem szállt le rólam. Bármerre fordultam, belemászott a képembe a bugyuta bókjaival, már arra gondoltam, keresek egy biztonsági őrt, de akkor barátnőm nem tudta volna, hova lettem, így maradtam és tűrtem az ostromot. A jelenetnek az vetett véget, hogy barátnőm – aki egyből felmérte a helyzetet – izgatottan odasietett és azt mondta: „Úristen, most hívott apa, anya kórházba került, mennünk kell!” Kicsit dramatikus, de működött.
A cikk folytatódik, lapozz!
