Reális kép
Ahhoz, hogy reális képünk legyen arról, valójában milyen fontosak vagyunk, szükségünk van egy kutyára, amelyik imád és egy macskára, amelyik lenéz bennünket. (Dereke Bruce)
Végtelen nyugalom
Nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként – miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni -, leül a kihalt úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél őrjöngenek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná őket. (Popper Péter)
Ember és macska
Isten teremtményei közül csak egy van, amelyet nem lehet igába hajtani. Ez a macska. Ha a macskát keresztezni lehetne az emberrel, az az ember előnyére válna, viszont a macskát lerontaná. (Mark Twain)
Derülátás
Az egyetlen valódi okunk a derülátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelidíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával – a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve. (Ottlik Géza)
Vígasz
Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat – nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét – és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról. (Pam Brown)
Kettős egyéniség
A házimacska kettős életet él. Családi körben kifejlett korára is adja a gyámoltalan, bohó kölyökcicát, s szinte csügg gazdáin. Ám kint a flaszteren vagy őrjárat közben a háztetőn nagyon is felnőtt módjára viselkedik: nem parancsol neki se kutya, se ember; szabadon jár-kel; éber és magabiztos; s egy villanás alatt megfeledkezik imádott pártfogóiról. (Desmond Morris)
A macska a maga útját járja
Az ember soha ne kísérelje meg egy macskának megmondani, hogy mit tegyen. Próbálkozhat könyörgéssel, megvesztegetéssel, esdekléssel, rimánkodással, hízelgéssel, ámítással, de valószínű, hogy túl sokat így sem fog elérni.
Filozófia
A macskák filozófiája: ahogy kimegyek a szobából a gazdám megszűnik létezni. Amikor visszatérek rejtélyes módon megint valós lesz. Paradox módon amikor ő hagyja el a szobát, én nem szűnök meg létezni – de ő igen.
Hangulat
A macskának macskaszeme van: mindig a te hangulatodat tükrözi vissza, gyakran előbb, mint ahogy tudatosulna benned.
A macska naplója
Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat.
Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet. (Bálint György – A macska naplójából)