Egyedülálló szülőnek lenni nagyon nehéz. Ennek az élethelyzetnek megvannak a maga örömei és frusztrációi is. Egy szingli anyuka barátnőm mondta nemrég: ha a nap végén nem tudsz nevetni az örömeiden és a fájdalmaidon, akkor nagyon nehéz dolgod lesz. Ezt nem tanítják az iskolában és szülői mintát sem látunk, mert a szüleink idejében még ritka dolog volt a válás.
Az egyszülős nevelés nem gyengéknek való feladat. Azzal a stresszel jár együtt, hogy jórészt egyedül kell gondoskodni a gyermekről, a munkahelyi teljesítményt is meg kell őrizni, a társas kapcsolatokat is ápolni kell, ráadásul közben a testi és mentális egészséget sem szabad elhanyagolni. Aki ismeri ezt az életet, jól tudja, hogy van néhány jellegzetes momentuma az egyedülálló anyaságnak:
1/5 Nincs magánélet
A legtöbb nőnek nevetés helyett inkább sírni támad kedve, ha eszébe jut, hogy nincs magánélete. Ám sok szingli anyuka szerint célravezetőbb, ha humorosan fogjuk fel, hogy kisgyermeket nevelő anyaként nem ülhetünk le egyedül fagyit enni, a fürdőszobában is legfeljebb 2 percünk van a pihentető magányra, mielőtt egy kócos fejecske bekukkant az ajtón. Jó hír, hogy ez csak az első tíz évben van így, aztán szép lassan elkezdik értékelni a gyerekek is a magánélet szentségét.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!