Egyedülálló szülőnek lenni nagyon nehéz. Ennek az élethelyzetnek megvannak a maga örömei és frusztrációi is. Egy szingli anyuka barátnőm mondta nemrég: ha a nap végén nem tudsz nevetni az örömeiden és a fájdalmaidon, akkor nagyon nehéz dolgod lesz. Ezt nem tanítják az iskolában és szülői mintát sem látunk, mert a szüleink idejében még ritka dolog volt a válás.
Az egyszülős nevelés nem gyengéknek való feladat. Azzal a stresszel jár együtt, hogy jórészt egyedül kell gondoskodni a gyermekről, a munkahelyi teljesítményt is meg kell őrizni, a társas kapcsolatokat is ápolni kell, ráadásul közben a testi és mentális egészséget sem szabad elhanyagolni. Aki ismeri ezt az életet, jól tudja, hogy van néhány jellegzetes momentuma az egyedülálló anyaságnak:
2/5 Egyedül ehetjük meg összes maradékot
Pakolj el magad után, nem vagyok a bejárónőd, sem a takarítónőd - nincs olyan egyedülálló anyuka, aki ne próbálná meg ezekkel a szavakkal rendre szoktatni a gyermekét. Aztán rájön, hogy de bizony, egyszerre anyuka és bejárónő, takarítónő, ráadásul még sok minden más is a gyermeke számára. Segít a házi feladatban, leveszi a magas polcról a poharat, virraszt a lázas gyermek mellett éjszaka, mesebeli várat épít színes kockákból, elkészíti a legfinomabb harapnivalókat. És a jutalom? Egyedül eheti meg, a tányérban maradt finom falatokat.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!