„Hát elkezdődött!” – suttogta maga elé, amikor alig egyórás zötykölődés és félórás séta után befordult a patinás középiskola épületének ajtaján. Kettesével vette a lépcsőfokokat: fel sem nézett – csak ment, ment az osztályterme felé.
– Nocsak, nocsak, hát újra itt van a vidéki tyúkocska! Kot-kot-kot, hogy telt a nyarad Te falusi csirke? – állta az útját a magas szőke lány, aki büszkén viselte a neves ruhagyártók márkás darabjait. (Ivett gyors fejszámolásba kezdett: cipő 40 ezerért, farmer 30 ezerért, póló 10 ezerért, pulóver 15 ezerért… az ékszerekről nem is beszélve.) – Még mindig kecskefejéssel foglalkoztok? Vagy az idén birkákat kellett legeltetned?
– Hagyj békén! – próbált kitérni előle, de hiába. Olvass még a témában
– Most is bűzlesz – hiába öntöd magadra a piacon vett olcsó pacsulit, a trágyaszag lemoshatatlanul beleivódott a bőrödbe. Fúj… És milyenek a körmeid? És a tenyered? Biztos a gané villázásába kérgesedett ki – gúnyolódott tovább, a többiek legnagyobb örömére.
