– Most is bűzlesz – hiába öntöd magadra a piacon vett olcsó pacsulit, a trágyaszag lemoshatatlanul beleivódott a bőrödbe. Fúj… És milyenek a körmeid? És a tenyered? Biztos a gané villázásába kérgesedett ki – gúnyolódott tovább, a többiek legnagyobb örömére.
– Engedj el… – mondta Ivett vészjósló nyugalommal a hangjában, de a szőke ettől szinte vérszemet kapott:
– Amint látom, anyádék most sem voltak képesek eleget dolgozni ahhoz, hogy normálisan felruházzanak… mivel töltötték el az időt? Talán a végeláthatatlan szappanoperákat bámulták a tévében? Vagy lehet, hogy adakoztak ők is szegény vak Eszmeraldának a műtétjére, vagy Izaura felszabadítására, mint a többi falusi bunkó? – nevetett harsányan. De nem sokáig. A fájdalom váratlanul hasított a gyomrába. Összegörnyedve viselte a hátán szaporázó ütéseket. Olvass még a témában
Ivett erős markával megragadta a fájdalomtól nyüszítő szőkeség haját.
