Barátkozunk, ismerkedünk, szokjuk egymást
Nem fogok hazudni: egyelőre nem könnyű megbarátkozni a gondolattal, hogy a testem termékeny szakasza most már egy belátható időn belül lezárul. Nehéz nem úgy érezni, hogy az ebből a korból való kilépés valamiféle veszteséggel jár. Mintha a nőiességem egy darabját veszíteném el. Tudom, hogy nincs így, de mégis ezt érzem.
De épp ezért tartom ajándéknak, hogy időben találkoztam a perimenopauza gondolatával. Így van időm megszokni, felkészülni, elfogadni az elkerülhetetlen változást.
Meg kell tanulnom megérteni magammal, hogy a minőségem nem romlik, nem javul – egyszerűen csak egy másik állapotba lépek. És hiszek abban, hogy a nőiségnek minden életkorban helye van. Hogy minden életkorban találhatunk benne valamit, ami értékes, ami szép. Nemcsak a húszas éveinkben, nemcsak akkor, amikor gyereket szülünk, hanem utána is. Olvass még a témában
A perimenopauza tünetei talán nem azért jönnek, hogy bosszantsanak minket. Sokkal inkább figyelmeztetnek: ideje elgondolkodnunk azon, hogyan szeretnénk megélni a változókor utáni éveket. Hogyan tudjuk megőrizni az egészségünket, a vitalitásunkat, és legfőképpen: hogyan tudjuk továbbra is szeretni önmagunkat.
És bár még nem tartok ott, hogy teljes békével fogadjam ezt a jövőbeli állapotot, már nem is ijedek meg annyira tőle. Mert tudom: a nőiségem nem vész el vele, csak átalakul. És a barátkozás a perimenopauza gondolatával talán épp az első lépés ahhoz, hogy egyszer majd magát a változást is elfogadjam.
