Sok a nehézség, sok a feladat. Nem unatkozom, de talán nem véletlenül van ez így. Hiszek abban, hogy volt oka annak, hogy rákos lettem – azon felül, hogy ez belém volt kódolva. Próbálom a betegséget nem egy oldalról szemlélni, hiszen a természetben is minden mindennel összefügg. Nem gondolom, hogy pont az ember lenne a kivétel. Van még mit tanulnom, de nagyon sok türelemre is szert tettem. Úgy érzem jó irányba tartok. A legfontosabbat megtanultam: akárhogy is nézek ki, a tükörben mindig én vagyok.
„Jobban figyelek arra, mit eszem.”
– Életmódot váltottál a betegség miatt. Milyen irányelveket követsz, és mi alapján választottad ki őket?
– Én a paleót választottam, mert úgy éreztem, azt tudom tartani. Imádom azokat az ételeket, amiket enni lehet, éheznem sem kell, tehát kiváló kompromisszum nekem. Az első kemó után azonban borult az egész, nem kívántam enni semmit. És mivel nem akartam elfogyni ezért az első dolgot megettem, amit végre megkívántam: az épp a chips volt. Olvass még a témában
Onnantól kezdve azt ettem, amit kívántam, és jól éreztem magam tőle. Nem görcsöltem, hogy „úristen, ezt nem szabad!” Amióta vége van a kemoterápiának, azóta jobban figyelek arra, mit eszem, de nem tértem vissza 100%-ban a paleolit étrendhez. Sokat főzök, ami korábban nem volt jellemző, s egyre jobban belejövök.
