Hogyan használd ezeket a szavakat?
- Tartsd kordában a saját érzelmeidet. Amikor a gyermeked kiborul, zsigeri ösztönből érezheted erre reakcióként a saját frusztrációdat, és ez teljesen normális. Ugyanakkor, bármennyire nehéz is, te vagy a felnőtt, és te vagy az, akinek segítenie kell a gyermekednek abban, hogy keresztüljussatok ezen az érzelmileg mindkettőtök számára nehéz helyzeten. Szánj egy pillanatot arra, hogy kifújd magad, mielőtt megszólalsz. Ha nyugalmat mutatsz, azzal a gyermekednek is segítesz megnyugodni. Ne feledd, hogy a gyereked ezekben a pillanatokban is tőled várja az iránymutatást, még ha ezt talán ő maga sem tudná most beismerni. De ha nyugodt maradsz, akkor idővel nagy valószínűséggel követni fogja a példádat.
- Adj időt a mondatoknak! Miután kimondtad, hogy „látom, hogy most küszködsz”, tarts szünetet, és adj a gyermekednek egy pillanatot, hogy a szavak leülepedjenek bennük. Nem várhatod azt, hogy a helyzet máris megoldódik. Ez a mondat nem erről szól, hanem arról, hogy megmutasd, hogy hajlandó vagy a gyermeked mellett lenni a küzdelmei során is, és ítélkezés vagy utasítgatás nélkül megvárod őt, amíg sikerül “visszatalálnia” hozzád. Gyakran időbe telik, mire ezek a dühkitörések lecsillapodnak; a szünetek tartása teret enged gyermeked érzelmeinek, hogy biztonságosan kibontakozhassanak.
- Legalább ilyen fontos, hogy egy meltdown közben ne próbáld “megoldani” a helyzetet. Ne mondd el a gyerekednek, hogy mit kellene tennie, mert olyan érzelmi helyzetben van, ahol ez az üzenet nem megy át. Fókuszáljatok arra, hogy a felgyülemlett feszültséget kiengedhesse, és amikor már megnyugodott, utólag beszélhettek a helyzetről.
Nyitókép: Halfpoint/istockphoto.com
