A legtöbb probléma akkor merül fel, amikor megérkezik a közös gyermek, az unoka a családba. Ilyenkor egy dolgot tehetünk: meghallgatjuk, türelmesen, és végig gondoljuk, hogy megfelelő-e nekünk a gyermeknevelési tanács, vagy nem. Ha nem, akkor határozottan és kedvesen meg kell mondani, hogy mi ezt másképp látjuk, másképp csináljuk.
Tudomásul kell azt is vennünk, hogy a nagymamát korlátozni csak nagyon kis mértékben, nagyon fontos dolgokban érdemes. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a szülő dolga nevelni a gyereket, a nagyszülőé pedig az, hogy elkényeztesse.
És végül egy kis szösszenet az életemből: ex-anyósom mániája volt az, hogy hajnalban kézzel kimosta ruháinkat, és este fiának panaszkodott, hogy nem mosok. Vitát nem akartam, így eldugtam a mosnivalót a szekrénybe. Sajnos kikutatta, megtalálta. Ezek után beraktam a szennyest az ágyneműtartóba, abba, amelyik felett én aludtam. Így nem tudta hajnalban kilopni a szennyest, napközben pedig nem ért rá kézzel mosni… frappáns megoldás, nem?