Nem biztos, hogy az anyós „rossz” – lehet, hogy csak az zavar, hogy rajong a gyerekéért

A menyek és vők figyelmébe ajánlom a tisztelet szót. Ez a fogalom ebben az értelmezésben abból áll, hogy fel kell tudnunk mérni adott helyzet súlyosságát. Kisebb dolgokban igenis engednünk kell, nem érdemes túl sok dologból elvi kérdést csinálni.

Tehát, ha életünket nem befolyásolja adott engedmény, igenis engedni kell, mégpedig úgy, hogy az anyós érezze azt, hogy engedményt tettünk, tiszteletből. Az anyós meglátása nagyon sokszor igenis helytálló, hiszen koránál fogva, és mert ő ismeri legjobban saját gyerekét, jobban látja az összefüggéseket.

A legtöbb probléma akkor merül fel, amikor megérkezik a közös gyermek, az unoka a családba. Ilyenkor egy dolgot tehetünk: meghallgatjuk, türelmesen, és végig gondoljuk, hogy megfelelő-e nekünk a gyermeknevelési tanács, vagy nem. Ha nem, akkor határozottan és kedvesen meg kell mondani, hogy mi ezt másképp látjuk, másképp csináljuk.

Tudomásul kell azt is vennünk, hogy a nagymamát korlátozni csak nagyon kis mértékben, nagyon fontos dolgokban érdemes. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a szülő dolga nevelni a gyereket, a nagyszülőé pedig az, hogy elkényeztesse.

És végül egy kis szösszenet az életemből: ex-anyósom mániája volt az, hogy hajnalban kézzel kimosta ruháinkat, és este fiának panaszkodott, hogy nem mosok. Vitát nem akartam, így eldugtam a mosnivalót a szekrénybe. Sajnos kikutatta, megtalálta. Ezek után beraktam a szennyest az ágyneműtartóba, abba, amelyik felett én aludtam. Így nem tudta hajnalban kilopni a szennyest, napközben pedig nem ért rá kézzel mosni… frappáns megoldás, nem?