Van, amikor kérjük és van amikor nem, de az élet olykor kristálytiszta jelzést ad, hogyan cselekedjünk.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/9 Az ex
Én vetettem véget egy toxikus kapcsolatnak, valamiért mégis késztetést éreztem, hogy küldjek egy üzenetet a volt barátnőmnek. Amint a telefon felé nyúltam, szikrák pattantak ki a töltőből, a készülék kikapcsolt és sosem kapcsolt be többet. Ha ez nem volt egyértelmű jel, hogy ne keressem többet az exet, akkor nem tudom, mi.
2/9 A döntés
Hazafelé sétáltunk egyik este a férjemmel és elhatároztuk, hogy lesz egy cicánk. Arra gondoltunk, hogy menhelyről fogadunk örökbe egyet, alig vártam, hogy holnap legyen és cicával térhessek haza. Mikor az utcánkba értünk, hallottam egy halk kis nyávogást. Először azt hittem, képzelődöm, de a férjem is hallotta. Az egyik autó alatt bujkált egy maroknyi kiscica. Ennek hét éve és azóta már nem maroknyi, hanem egy hatalmas kandúr, a szemünk fénye.
Az akkori pasimmal nyaraltunk együtt vidéken és – szokás szerint – folyamatosan veszekedtünk. Már két éve éltünk így, fogalmam sincs, miért ragaszkodtam hozzá ennyire, amikor egy jó szava sem volt hozzám, állandóan csak kritizált és terrorizált. Az egyik nagy veszekedés után elmentem sétálni és a tóparton dühöngve az égre emeltem a kezem és azt mondtam, „Istenem, küldj egy jelet, hogy elhagyjam ezt a rohadékot!”
Abban a percben kiugrott egy hal a vízből és arcon csapott a farkával. Szó szerint kaptam egy pofont. Csak álltam ott tátott szájjal, hogy ez most tényleg megtörtént?! Egy idő után visszadobtam a vergődő halat a tóba, visszamentem a házhoz (a pasim elment a kocsmába), összepakoltam és hazajöttem távolsági busszal. Mire ő is hazaért, én már a barátaimmal minden cuccom elhoztam az albérletből és soha többet nem beszéltem vele.